A Szuperligával az a legnagyobb baj, hogy szinte teljesen belterjes, néhány klubvezető önhatalmúlag alapította és csakis elit csapatok szerepelnek benne. Nyíltan az a céljuk, hogy feltöltsék a koronavírus-járvány által megtépázott klubkasszát (csak az indulásért 3,5 milliárd eurót kapnak a klubok az amerikai banktól, a liga legfőbb támogatójától, a J. P. Morgantől, a győztes pedig 400 millió eurót tehet zsebre évente). Persze, nagyon jól hangzik, hogy egy szezonban többször is lenne El Clásico (Real–Barcelona), Derby Della Madonnina (Internazionale–AC Milan) vagy egy Juventus–Arsenal mérkőzés. De a realitás az, hogy egy idő után ezeknek a párharcoknak is elveszne a pikantériája – elvégre pont abban rejlik az egyik titkuk, hogy nem minden második héten vannak ilyen párosítások –, másrészt a Szuperliga tovább mélyíti a topklubok és a kisebb gárdák közötti különbséget. 

Mindezek ellenére is visszás, amit az UEFA és a FIFA vasárnap éjszaka óta művel. A két szervezetből már minden vezető felszólalt a Szuperliga ellen, olyan kifejezéseket ismételgetve, mint a kapzsiság, kisajátítás és mohóság. Néhol a korrupciót is felemlegetve. 

A FIFA egykori elnökének, Joseph Blatternek, valamint az UEFA volt vezetőjének, Michel Platininek is a korrupciós ügyek miatt kellett lemondaniuk a tisztségükről. Mindketten nyakig sárosak voltak abban, hogy különféle megvesztegetések és mutyizások után a 2022-es labdarúgó-világ-bajnokságot Katar rendezheti, november 21-től december 18-ig, tehát a futballszezon kellős közepén. De utódaikat, Aleksander Ceferint (UEFA) és Gianni Infantinót 

(FIFA) sem kell félteni. Hiszen elég csak a válogatott barátságos mérkőzések helyett létrehozott Nemzetek Ligájára gondolni, amit azt hangoztatva indítottak útjára, hogy ezzel is segítik a gyengébb válogatottak kijutását az Eb-re – a probléma csak az, hogy legtöbbször a válogatottak sem tudják, hogy milyen kacskaringós úton juthatnak ki az Eb-re az NL-en keresztül. Színháznak kiváló, de a főszereplők előtt összezáródó függöny a tévéközvetítési és szponzori jogokból befolyt eurómilliókat takarja. Ez tehát a bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű tipikus esete.
Ráadásul mindkét szövetség azonnal fenyegetőzésekbe kezdett, mindenféle párbeszéd helyett. A klubokat már most, szezon közben ki akarják zárni a Bajnokok Ligájából, a Szuperligában szereplő játékosok pedig nem vehetnének részt sem az Európa-, sem pedig a világbajnokságokon. Ez nettó öngyilkosság lenne az UEFA és a FIFA részéről, hiszen a BL-t ezekért a klubokért nézik a szurkolók. Egy Atalanta–Celtic döntő töredéknyi nézőt sem vonzana sem a stadionba, sem a tévék elé. Ráadásul gondoljunk csak bele, milyen fogadtatása lenne egy olyan világversenynek ahol az angol, a spanyol, az argentin vagy az olasz válogatott B csapattal venne részt. Nem lenne sem Ronaldo, sem Messi, sem Benzema, sem Kane…

Akkor mégis miért ez a drasztikus lépés, ez a frontális támadás? Nem az esélyegyenlőség miatt, nem azért, hogy ne mélyüljön jobban a szakadék a nagy és a kisebb klubok között. De még csak nem is a szurkolók miatt. Csupán azért, mert Ceferinék megérezték, hogy a nagy és gazdag tortájuk óriási veszélybe került a Szuperliga által. Ezúttal nemcsak morzsákról és szeletekről beszélünk, hanem az egész eurómilliókkal töltött tortát akarják lenyúlni előlük.