Az egység külső fertályát nemrég nyitották újra, a didergő reggeli vendégeknek kirakott pokrócok még gőzölögtek a több hónapos lockdown melegétől. Ervin bólogatott, és egyetértett. Elviselhetetlen fájdalom, amikor valamelyik válogatottunk a hosszabbításban veszíti el a mérkőzést. Sok ilyet láttunk pedig, fociban és kézilabdában is. Ha én lennék a sport atyaúristene, betiltanám a mérkőzéseknek azt a féregnyúlványát, ami másra nem is jó, csak hogy deformálja a végeredményt. Bandika olyan szűkre zárta a szemhéjait, mint Tamara Lempicka a zöld bugattis önarcképén. Végül közölte, hogy ő most a kijárási tilalom meghosszabbítására gondolt.

A szlovák kormány újabb harminc napra hosszabbította meg a veszélyhelyzetet, illetve a kijárási tilalmat. Tessék már nekem megválaszolni valamit. Ha a teraszok, mint ez is, kinyithattak, az emberek pedig visszamehettek a munkahelyükre, mert nem kötelező a home office, ráadásul mindenki abba a járásba rándul ki, amelyikbe szeretne, minek foglalkozunk még a kijárási tilalommal? Ervin kiitta a Kofolája felét, és vállat vont. Miért, mivel kellene foglalkozni mostanában ön szerint? Vagy úgy van vele, mint az egyszeri ember, hogy azt nem tudta megmondani, mit kell csinálni, csak azt, hogy mit nem. Ebben a pillanatban olyan történt, ami már nagyon régen. A teraszra belépett két furcsa, szögletes mozgású személy. Leültek a szomszéd asztalhoz és rendeltek egy-egy Kofolát.

Néhány perc múlva Bandika megszólította őket. Elnézést, de önök teljesen úgy néznek ki, mint a földönkívüliek. Ahogy kimondta, meglepődött, hiszen akkor tudatosította, hogy még nem is látott olyan földönkívülit, amelyikről biztosan tudta volna, hogy az. A két furcsa vendég elnézést kért, hogy kicsit ufósan öltözött, majd elismerték, hogy valóban földönkívüliek. Elmondták, hogy a Plútó bolygóról származnak, és azért vannak most itt, mert a koronavírus miatt a Plútón is kijárási tilalom van. Tilos összevissza repkedni az űrben, kirándulni szabad csupán, azt is a közvetlen környezetben, tehát a Naprendszeren belül. Most képzeljék el – szólt a másik földönkívüli, aki eddig csendben volt. Semmi olyasmi ám, hogy este a vacsorához nincs otthon zsemlemorzsa, és elugrasztom a kisebbik gyereket az Androméda-ködbe, hogy hozzon már. Meg kell várni, amíg véget ér a veszélyhelyzet. Most persze nálunk is meghosszabbították. Ervin közbeszólt: a Plútó újabban már nem is a Naprendszer része, legalábbis a Földön 2006-ban így döntöttek. A két jövevény beletörődően bólogatott. Hát igen, az egy elég piszkos lépés volt az önök részéről. Javasolták is nálunk néhányan, hogy válaszlépésként mi is adjunk ki egy nyilatkozatot, hogy a Plútó lakói nem tekintik a Földet a Naprendszer részének többé. De aztán csak legyintettek, mert nálunk van egy régi mondás, miszerint aki csokival dobálózik, annak csokis lesz a keze. Ez igaz, mondta Bandika. De akkor maguk hogyhogy ilyen ügyesen ideértek? Ez jó kérdés – mondta a magasabb plútólakó, és kiitta a kóláját. Majd hozzátette: a Naprendszer tele van ellentmondásokkal.

A szerző a Vasárnap munkatársa