Persze ennél sokkal rosszabb dolgok zajlanak nap mint nap a Föld számos sarkán, de azért hajmeresztő ez a történet, mert a magát regionális hatalomnak tekintő Európai Uniónak – mind a 27 tagországnak – adott egy fricskát az orosz vastüdőn túlélő fehérorosz rezsim.

A fogatlan európai Góliátot Lukasenka simán leckézteti, ki se kell hívnia csatára.

A gépeltérítéseknek hosszú múltja van Európa történetében, a 70-es évek tele voltak a vörös terrorcsoportok és más radikálisok hasonló akcióival; a sikeresebbek akár több repülőteret is megjártak az elkanyarított géppel. Az ilyen akciók általában csúnya lövöldözéssel végződtek, amiben az elkövetők és néha túszok is meghaltak, megsérültek. Egy géppel egyszerűen nem lehet meglépni, ahogy a cserébe kért pénzzel sem. Amit most Minszkben láttunk, az sokkal sikeresebb volt, mert reálisabb célt tűzött ki a belarusz KGB. És megkapta, amit akart. Egy bő fél éve eljelentéktelenedett ellenzéki bloggert és a barátnőjét. Ez egy hátborzongatóan látványos üzenet az ottani ellenzékieknek: „bárhova utánatok nyúlunk”.

Az elcsalt elnökválasztás miatti tüntetések komolyan megingatták Lukasenka diktátor hatalmát. Csakis Moszkva kiállása mentette meg őt, ezért pedig hátralévő éveiben végig fizetnie kell az uzsorakamatot Putyinnak. Miközben tehát Moszkva beleállt a konfliktusba, az Európai Unió országai nem bírtak (nem akartak?) elég támogatást nyújtani a fehérorosz ellenzéknek ahhoz, hogy megbukjon az autoriter rezsim.

Az orosz segítség egyébként éppen az volt, amit annyira igyekeztek elkerülni az európai fővárosokban. Az euroatlanti országok éppen ettől tartottak: Moszkva számára nem kérdés, hogy ilyen helyzetben megnyer magának egy diktátort; az EU viszont ilyen irányba nem léphet, sőt. A demokratizálódást pedig jelenleg nem tudja kikényszeríteni. Ha nagyon akarná, talán megtehetné, de nincs politikai akarat. Így viszont nem kérdés: Moszkva és Minszk nyeri a csatát.

Lukasenka kőkeményen szétverte az ellenzéket. Több mint 30 ezer ember ellen zajlott, zajlik általában többéves börtönbüntetéssel végződő eljárás. Olyan szintre ért a megtorlás, hogy az orvost is elítélik több évre, ha újságírónak ad információt ellenzéki tüntető sérüléseiről. Tragédiák ezrei zajlanak, de már nem látjuk, nem hallunk róluk: a legnagyobb ellenzéki portált éppen felszámolták, a múlt héten onnan is több újságírót elvittek az erőszakszervek.

Az Európai Parlament elismerését, a Szaharov-díjat megkapó legismertebb fehérorosz ellenzéki vezető Vilniusba menekült. Európa ezt is végignézte, ahogy most azt, hogy egy repülőgéppel játszadozik Lukasenka. Mekkora tyúkszemünkre kell rálépnie a szomszédunknak, hogy végre felismerjük, nem úszhatjuk meg ezt a geopolitikai csatát? Mert már nincs légüres tér, elfogynak az ütközőállamok, újra összeérnek a frontvonalak. Lépéskényszer van.

Ami történt, nem repüléstilalmi kérdés. Erőprojekció, jár amivel jár. Ha nem mutatunk néha erőt, úgy meredeken fog nőni a hasonló kalóz-akciók száma. Soha nem fogják komolyan venni az európai államok diplomatáit, ha legalább néha-néha nem feszítik meg az izmaikat.