Fagyos-borongós májusi nap volt, a két jó barát az eresz alatt pipázva figyelte, ahogy a szél bálna, tukán, gibbon, narvál, sün, flamingó, medve és ló alakú felhőket táncoltat a horizont fáradt képernyőjén. Mondjuk a szűk farmert nem bánom – fújt ki egy traktor alakú füstöt Bandika. Ervin helyeselt. Egészségtelen. És szorít. Talán pont ezért egészségtelen. A feliratos póló meg… hát nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az utóbbi harminc évben bekebelezte a világot. Birkaként viselkedik, aki felveszi, akolba hajtja a fejét. Billogot vesz magára. Elviseli, hogy megjelölik. Szabad ember nem jár feliratos pólóban, ezt tudták már az ókori föníciaiak is. Bandika felrakta a lábát a korlátra, és hátradőlt a karosszékben. Meg amióta bejöttek a feliratos pólók, szerintem azóta ilyen válogatós mindenki. Senkinek semmi nem felel meg. Mást akar. Valamit, amivel különleges lehet. Vagy annak tűnhet legalább. Komolyan mondom, ha lesz egy kis időm, nálunk is népszavazást fogok kezdeményezni, a feliratos pólók betiltását szorgalmazandó. Múlt héten is, lépek ki a hentestől, szatyrom alján reszkető borjúmáj, hát jön egy nő, nézem mi van a pólójára írva, képzelje el, az volt neki ott elöl, hogy Kiss! Na mondom, milyen szép vezetékneved van, jó hogy nem az egész személyi igazolványodat nyomtattad a pólódra. Attól mert valaki Kiss, az olyan nagy dolog? Mi lenne velünk, ha a Nagy vezetéknevűek meg holnaptól ráíratnák a pólójukra, hogy Nagy vagyok!? Na de hát mindegy, mindenki azzal dicsekedik, amije van neki. Erre Ervin is bedobott egy friss történetet a közösbe. Pont az oltásról ballagtam hazafelé, jön szembe egy mosatlan hajú gyerek, annak meg az volt a pólóján, hogy „Magyar vagyok, nem turista!”. Így, felkiáltójellel. Hát kit érdekel, kérem szépen, hogy ő micsoda és mi nem? Ilyen szempontból, szerintem is igaza van a koreai nép vezetőjének.

Bandika helyeselt, és azt javasolta Ervinnek, alapítson egy pártot a nemes cél érdekében. Lehet a nevük például Felirati párt. Olyan már úgy is régen volt. De lássuk, mit tiltott még be ez a drága távoli vezető. Az orrpirszinget, felelte Bandika. Ervin kisimította a homloka ráncait. Hát bizony, az sem tréfadolog. Nem gondolnak ezek a fiatalok arra, hogy fognak így kinézni… öregen. Bezzeg az öregek. Ők sokkal többet gondolnak arra, hogy néztek ki fiatalon. Látok ebben egy nagy adag aránytalanságot. Bandika meggyújtott egy gyufaszálat, és a pipája fölé emelte. Még a globális felmelegedést kellene megbírságolni, de nagyon. Nem tartja be az ígéretét. Azt mondták, melegebb lesz, hát nem felmelegedés ez, hanem globális elhidegülés. Ervin a térdére csapott. Úgy is mindjárt itt a születésnapja, kap tőlem egy feliratos pólót. Az lesz ráírva, hogy „Ne olvasd el, mi van a pólómra írva, mert semmi közöd hozzá!” Ez egy valódi oximoronba mártott tautológia lesz, persze csak ha megérjük – lelkendezett Ervin. Ahogy gondolja – vonta meg a vállát Bandika. De mi lesz azzal, aki mégis elolvassa? Ervin a pipaszurkálóért nyúlt, és csak annyit mondott: ki fog derülni ez is, barátom.

A szerző a Vasárnap munkatársa