De kezdjük ott, hogy tavaly augusztusban a BTS kiadta első angol nyelvű kislemezét, és a Dynamite címéhez méltót robbant. A csapat 2013 óta fokozatosan hódította meg a világot, Amerikát is koreai nyelvű dalaival igázta le, amire nem volt még példa a könnyűzene történetében. Az alapvetően angolszász zeneiparban ugyanis nagyon kevés kívülről érkező tudott megkapaszkodni saját anyanyelvén, úgyhogy a szakemberek is csak tátották a szájukat. A BTS kiadója éveken át hangoztatta, hogy a csapat nem tervez angol dalokat, és ehhez tavaly nyárig tartották is magukat, egy-két rövid mondat, illetve a címek kivételével. 
Aztán a világméretű karantén alatt arról érkeztek a hírek, hogy a fiúk intenzíven tanulnak angolul, hogy ne csak egyikük, RM vigye a szót a külföldi interjúk során. (A csapat rappere állítólag a Jóbarátok sorozatot nézve sajátította el a nyelvet, hibátlan kaliforniai akcentussal.) Aztán jött a Dynamite, amelyet nem lehetett levakarni a slágerlistákról, és utórezgései máig érezhetőek – elég meghallgatni következő, szintén Bruno Mars-os, diszkó-popos beütésű Butter című számukat. Nyilván nem csak a hasonló hangzás miatt vezeti hat hete a Billboard-listát ez a dal, és döntött meg még több rekordot, mint a Dynamite. 
A BTS kapcsán a szaksajtó már ott tart, hogy megkérdőjelezi a lemezeladáson és streamelésen alapuló slágerlisták létjogosultságát, illetve az objektívan mérhető népszerűség mutatóit. Tavaly szeptember óta ugyanis a koreai fiúk még további három dallal kerültek fel a Billboard-listára, amelyekről az alkalmi zenehallgatók nem is hallottak, mivel a helyezések kizárólag a csapat globális rajongótáborának köszönhetőek. A rendkívül jól szervezett Army (Hadsereg) lépett akcióba, akik szinte bármire képesek kedvenceikért. Csak néhány példa. Ha valamelyik BTS-tagnak születésnapja van, kibérelnek egy csomó óriás-plakáthelyet a legforgalmasabb pontokon, hogy felköszöntsék őt. Sőt, a gyorsvonatok kocsijain is ott mosolyog az ünnepelt, és a leghíresebb dubaji felhőkarcoló is fényárba borul a tiszteletére. A rajongók képesek tíz-tizenöt példányban megvásárolni a BTS albumait, hogy megdőljön az eladási rekord. Ha a csapat jótékonykodik valamilyen téren, rajongóik is összegyűjtik ugyanazt az összeget ugyanazon szervezetnek. Több százezren kezdtek el koreaiul tanulni, és az ország idegenforgalma is fellendült. A pandémia előtt a külföldi turisták 30 százaléka kifejezetten azért utazott az országba, hogy élőben láthassa fellépni a csapatot, illetve szétnézzen a fiúk szülővárosaiban, ahol idegenvezetők mutogatják, hová járt óvodába, iskolába és gördeszkázni kedvencük, mielőtt beválogatták a fiúcsapatba. A dél-koreai ország-gyűlés tavaly decemberben módosította miattuk a kötelező sorkatonai szolgálatra vonatkozó törvényt: ezentúl nem 28, hanem 30 éves korig kell abszolválniuk ezt azoknak, akik munkájukkal öregbítik az ország jó hírét. A csapat legidősebb tagja, Jin így haladékot kapott, és a többiek is betöltik a huszonnyolcat a következő öt évben, azaz a módosításnak köszönhetően ők is tovább élénkíthetik a koreai gazdaságot. 

A K-pop (termékként kezelt, ügyesen marketingelt koreai popzene) térhódítása egy külön cikket érdemelne, több más fiú- és lánycsapat felsorolásával, de megspóroljuk a helyet, mert a BTS rég túllépett ezen a kategórián. Talán nem lövünk mellé azzal a jóslattal, hogy az elkövetkező pár év az övék lesz, bármilyen nehezen emésztik is meg ezt a tényt a kritikusok. Zenei értelemben ugyanis nem csináltak forradalmat a fiúk, szövegeiket pedig eddig sokáig csak a koreaiak értették. Jogos a kérdés, hogy akkor mégis mivel értek el ekkora sikert? Nos, hát az egészen elképesztő tánctudásukkal, személyes vonzerejükkel, szép pofijukkal. Tényleg öröm nézni őket, és nemcsak a tinilányok vannak így ezzel, hanem az idősebb hölgyek is. Ráadásul, aki egyszer is rákattint egy velük kapcsolatos posztra a Facebookon, annak az üzenőfalán szaporodni kezdenek a BTS-es tartalmú minivideók, kvázi kulisszák mögötti, hétköznapi vicces, kedves, megindító pillanatokról. Több multicég reklámjában szerepelnek, pár hete pedig már a hasunkon keresztül is hatni akarnak ránk: az egyik gyorsétteremlánc piacra dobra a BTS-menüt (rántott csirkekrokettek kétféle szósszal), mely nyilván legalább olyan tartalmas és ízletes, mint a csapat zenéje.
Korunk legsikeresebb slágerguruja, Ed Sheeran is meglátta bennük a potenciált, mert már a második dalt írta nekik. A Permission To Dance vérprofi, a világjárvány utáni újrakezdésről szóló klipje július 9-én került fel a YouTube-ra, másnap este már 105 millió megtekintésnél tartott. A kommentek között sok a mozgósító erejű hozzászólás: Army, elértük a százmilliót, hajrá, következő cél a kétszázmillió. És nyilván ez a hadművelet is sikerül nekik. Bárcsak más közösségek is ilyen példásan összetartanának…