Nincs kellemesebb hangulatú filmfesztiválja Európának. Berlin, Cannes, Velence, San Sebastian más utakon jár. Karlovy Varyban egy népes filmes család mélyen tisztelt, sőt szeretett tagjának érzi magát az ember. Még az is, aki mezei nézőként ül be a Thermal Szálló ezernél is több embert befogadó nagymozijába.

Első lépésben az oltási igazolványt kérték. Anélkül nem is kapott zöld utat az akkreditációra váró vendég. Elegáns kis fekete szalagot adtak a csuklójára, akinek volt, kétnaponta küldték tesztre azt, akinek nem. Maszk nélkül csak az utcán közlekedhetett az ember. A fesztiválpalotában és a vetítéseken kötelező volt a „kacsacsőr”, ahogy a csehek nevezik a Covid-maszkot. Kivételt azok élveztek, akik színpadra mentek. Vagyis az alkotók. A rendezők, a színészek, a producerek, a tolmácsok, a konferanszok. Négyezer Covid-tesztből egyetlenegy lett pozitív. Óriási siker. Cannes idei mustráján hetvenet fogtak ki. Nagy különbség.

Hogyan hatott a Covid és a karanténkötelezettség a fesztiválra? Miért nem engedték a Jakutföldön forgatott (orosz) film (jakut) rendezőjét repülőre ülni? Mi lett a következménye annak, hogy Ausztrália „bezárt”? Mit élt meg a többszörös győztes szerb film férfi főszereplője, Ibrahim Koma? Milyen magyar alkotás vett részt a fesztiválon? Mely szlovákiai magyar színészekkel lehetett Karlovy Vary-ban találkozni? Ki kapott életműdíjat? Miért nem kapott életműdíjat Johnny Depp? Mivel búcsúzott Ethan Hawke?

A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László írásában.