Kötetbe került a gimnazista fogalmazása
Tornyai Bianka
2021. 10. 11., h – 17:03
A koronavírus-járvány miatt elrendelt lezárások idején a galántai Kodály Zoltán Gimnázium két diákja, Berényi Mátyás és Takács Sándor Mátyás küldött be pályamunkát a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete által 13. alkalommal meghirdetett versenybe, amelybe közel 500 mű érkezett. Ezek közül választotta ki a szakmai zsűri azokat a pályamunkákat, amelyek egy közös kötetben jelentek meg Kárpát-medencei életmesék címmel. A magyarországi versenyzőkön kívül a legtöbb mű Szlovákiából érkezett a versenybe, de Délvidékről, Kárpátaljáról, Angliából és Kanadából is küldtek pályamunkát. A verseny célja az volt, hogy felhívják a figyelmet, a szerető család olyan erő és közösség, amelyet értékként kell őrizni. A két galántai diák közül Takács Sándor Mátyás munkája került bele a kötetbe. A gimnazista lapunknak elmondta, osztályfőnöke, aki egyben a magyartanára, küldte el a versenykiírást az osztálynak a lezárások idején, és mivel úgy gondolta, úgyis rengeteg a szabadideje, bekapcsolódik a versenybe. “A családdal sokszor összeülünk, apukámmal sokat beszélgetünk, ő mesélte el élete egyik meghatározó élményét, amikor a bátyja meglepte őt a 18. születésnapján. Nagyon megtetszett a történet, ezért leírtam és beküldtem. Hónapokkal később kaptam az értesítést, hogy kiválasztották az írásomat, aminek nagyon örültem” – fejtette ki Takács Sándor Mátyás. Hozzátette, a díjkiosztó és könyvátadó ünnepség a Debreceni Református Kollégiumban volt, a járvány miatt nem tudott elmenni, de az oklevéllel együtt később megkapta a könyvet. Elárulta, hogy első alkalommal nevezett be fogalmazási versenybe, de úgy gondolja, nem utoljára, mivel tetszett neki ez a kihívás, ha lesz még hasonló lehetőség, biztosan jelentkezni fog. A Kárpát-medencei életmesék könyv bolti forgalomban nem kapható, csak a versenyben részt vevők kaptak belőle egy-egy példányt.
“Elképesztő érzés a súlytalanság, a süvítő szél. Már nem is emlékeztem a félelemre, csak a gyönyörű kilátást érzékeltem, ami alattam volt. Ez a “hangtalan zene”, a szabadesés semmihez sem hasonlítható érzése. Elém tárult életem egyik legszebb látványa lebegés közben. Több száz kilométeres látótávolság, egy egészen lélegzetelállító perspektívából. Minden, amit imént az ablakon keresztül láttam, most még szebbnek tűnt, és úgy éreztem, hogy mindennek a része vagyok. Egy idő után azonban rájöttem, hogy valójában egyenesen zuhanunk. A föld nagyon messze van, és egy pillanatra ismét pánikba estem. Abban a pillanatban érzékeltem egy rándulást, és már ott is volt felettem egy nagy, színes ejtőernyő. Kinyílt. Fantasztikus érzés volt, ahogy zuhanunk a “semmibe”. Egy semmihez sem fogható érzést tapasztalhatsz meg, amit szavakkal nehezen lehetne leírni, ezt át kell élni! Megkönnyebbültem, már lebegünk.”
Több száz diák pályamunkája között díjazták a galántai gimnázium diákjának munkáját a történetíró versenyen Debrecenben. A kiválasztott írások a Kárpát-medencei életmesék című kötetben jelentek meg.