A harmincas éveinek legelején járó fiatal bőrműves alkotásaira, honlapján helyi vállalkozók után kutatva az internetet böngészve akadtam rá. Mivel fotósként legtöbbször azok a témák keltik fel az érdeklődésemet, melyek nemcsak jó történetekkel, de vizuálisan is gazdag, érdekes összképpel kecsegtetnek, nem volt kérdéses számomra, hogy fotómasináimmal Judit műhelyébe is ellátogatok. Amikor felkerestem őt, szerencsém volt, ugyanis arra a hétre épp betervezett egy műhelynapot. Ezt azért is fontos megemlíteni, mert bár az alkotásain szinte minden nap dolgozik valamit, a varrást, vágást és minden olyan munkát, amihez speciális szerszámokra vagy egy erős varrógépre van szükség, a Kassától mintegy 100 kilométerre található őrösi családi házuk műhelyében végzi. Nagy öröm volt számomra, hogy Judit az Új Szó lencséjének is hajlandó volt megmutatni, hogyan néz ki nála egy munkanap a műhelyben. A fotózás számomra egy igazi időutazás volt, hiszen a sárga üveggel borított garázsajtón nemcsak a fények, de a műhelyben terjengő „ipari” szagok is azokba az időkbe repítettek vissza, amikor gyerekkoromban apai nagyapám kovácsműhelyében mászkáltam. Ezt azért is tartom fontosnak megemlíteni, mert szerény véleményem szerint Edit is éppoly odaadással, szenvedéllyel és hozzáértéssel végzi a munkáját, mint ahogyan azt egykor nagyapám kovácsmesterként tette. És a környéken, sajnos, egyre kevesebb ilyen szakember van.

Hobbiból foglalkozás

„Bár bodrogközi gyökereim vannak, Kassán nőttem fel és jelenleg is ott élek. Amellett, hogy kimondottan érdekelnek a nyelvek és fordítással is foglalkozom, az elmúlt néhány évben egyre több időt szentelek a bőrdíszművességnek, mondhatni most már ez a fő állásom. Ez elsősorban bőrből készült pénztárcák, táskák, övek és egyéb kiegészítők gyártását foglalja magába, melyeket hagyományos kézi és gépi varrással készítek. Mivel a vállalkozásom még gyerekcipőben jár, igazából minden az én kezem alatt megy át a nyersanyag rendelésétől a kész darabok reklámozásán át egészen a végtermék kézbesítéséig. Az egésszel körülbelül négy évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni, amikor Budapesten dolgoztam egy cég alkalmazottjaként. Jártam a különféle boltokat, ahol fennmaradt bőrdarabokat vettem és azokból próbáltam alkotni valami szépet. A termékeket elsősorban az ismerőseim és az ő ismerőseik vették át tőlem, s hamarosan arra lettem figyelmes, hogy már egy-két megrendelésem is van. Igazából ekkor határoztam el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért is hoztam létre a LadaLeather nevű márkát, mely a Lada gyártmányú, egy kassai szabó fiától kapott varrógépemre utal. Annak ellenére, hogy a márkanévbe semmiképp sem akartam feltüntetni a nevemet, a névre fabrikált logó a márka iniciáléi mellett az én nevem kezdőbetűit is tartalmazza. Én azt hiszem, hogy a termékek piaci sikerében a vizuális és fonetikus megkülönböztetés is nagy szerepet játszik” – mesélte az Új Szónak Jakab Edit.

Közbeszólt a világjárvány

A fiatal bőrműves szerint az utóbbi két-három évben érezhetően nőtt a kézműves termékek iránti forgalom és kereslet, de mivel a világjárvány miatt rengeteg vállalkozás az úgynevezett virtuális térben, vagyis az internet segítségével próbálja áruba bocsátani a termékeket, a hozzá hasonló szakembereknek ez inkább nehézségeket hozott. „Az én tapasztalataim szerint a kézműves termékek értékesítése igazából a piacon és a vásárokon, tehát szemtől szemben működik a legjobban. Mivel az én termékeim szinte egyike sem egyforma, sőt, a legtöbb termékből is csak néhány darabot készítek, könnyebben tudom őket adni a vevőnek úgy, ha élőben látják, kipróbálják, megfogják. Ugyanakkor egyre többen igyekszünk hasznukra fordítani az online teret, nagyon sok hozzám hasonló vállalkozó már saját internetes boltján keresztül kínálja a termékeket. Csak úgy, mint bármi más a vállalkozáson belül, ez is sok energiába, időbe és pénzbe kerül, de azt hiszem, hogy a mai rohanó világban már nem igazán lehet létezni egy jól működő e-shop és az azzal járó marketingstratégia nélkül. Én egyelőre a közösségi portálokon át hirdetem a termékeimet, de reményeim szerint hamarosan az én internetes üzletem is beindul, sőt, ha minden jól megy, akkor az őrösi műhelyemet is áttelepítem Kassára, hogy hatékonyabban dolgozhassak” – tette hozzá Jakab Edit.

Félszáz éves történelem

A műhelyben zajló fotózás során Edit hatalmas varrógépe ragadta meg a figyelmemet, mely – ahogy azt tőle megtudtam – nemcsak messziről érkezett, hanem több mint ötvenéves múltja ellenére munkaműhelye egyik legfontosabb eszköze. „Ezt a gépet Tokaj mellől, Rakamazból hoztam. Egy hirdetésen bukkantam rá. Autóval mentem el érte, de csak pár ember segítségével sikerült betenni a kocsi raktérebe. Ezeket a gépeket már nem gyártják, de korukra való tekintettel ezek nagyon strapabíró darabok. Persze hazahozatala után ezt is meg kellett bütykölni, de azóta szerencsére hibátlanul működik. Sok mindent kézzel varrok, de a vastagabb, akár 5-10 mm vastag bőrdarabokkal csak ez a gép bír el. Persze a munka során nagyon oda kell figyelni, mert ezzel a géppel a kezemet is simán odavarrhatom, annyira erős” – zárta Jakab Edit.