„Doky elvesztését ugyanúgy látjuk, mint tíz évvel ezelőtt. Egy brutális gyilkosság áldozatává vált, mely az egész családunk életét megpecsételte. Számomra ez azért is annyira megrázó, mert amikor egymást védtük, akkor is túlkerekedtek rajtunk. Én túléltem, de László testvéremet brutálisan összeverték, mely az életébe került. Mai napig érzem a hiányát. Senki sem tudja őt pótolni, hiszen teljes odaadással végezte azt a sportot, amit olyannyira imádott” – nyilatkozta lapunknak Tóth István, Doky testvére. Elmondta azt is, hogy ha testvére ma is élne, el sem tudná képzelni, mi mindenre vihette volna. „Biztos vagyok benne, hogy a szlovákiai kick-boxot még magasabb szintre emelte volna, és ebbe a magyar klubokat is kellőképpen bevonta volna. Ha üzenni tudna az embereknek, valószínűleg azt mondaná: ne adjátok fel soha, legyetek büszkék az általatok tisztességesen, odaadással véghez vitt dolgokra. Testvérem gyilkosainak ítéletébe a mai napig nem nyugodtunk bele. Miért nem történt ez másképp? Tudom, hogy vannak emberek, akik még most is félnek kimondani az igazságot, ha lenne elegendő anyagi forrásom, követelném az ügy újravizsgálatát. Továbbra is úgy érezzük, hogy a gyilkosság kivizsgálását az igazságszolgáltatás különféle elégtelenségei is negatívan befolyásolták” – zárta Tóth István.

Gyermekfejjel nagy álmokat szőttél,

magad előtt láttad, hogy nagy bajnok lettél. 

Tövises út állt mindvégig előtted, 

mégsem adtad fel hited és reményed. 
 

Utad során egyre csak formált az élet,

emelt fővel végül összeállt a képlet. 

Bajnok lettél, példaképpé váltál, 

megvalósult álmaid ízlelted, mikor a dobogón álltál. 
 

Céljaid elérve megszólalt a végzet, 

fénylő csillagként kialudt a fényed. 

Kitéptek az életből a hitvány, gyarló kezek,

nem tudtál mást mondani, csak halkan azt, hogy megyek. 

Hosszú volt utad, mégis oly rövid,

elfelejteni nem fogunk, ne hidd! 

Tíz éve már, hogy győztesként távoztál,

tíz éve már, hogy bajnokként ragyogtál. 
 

Mély nyomot hagytál a szívünkben,

és azért nem kétkedünk a hitünkben,

mert tudjuk, ha egyszer eljön a mi óránk,

Te fogsz majd odaát várni ránk. 

(Mária Závodská)

Pályája

Tóth László 1978. július 11-én született. Versenyezni Kassán kezdett. Sokszoros szlovák bajnok, Európa-bajnok, Eb-ezüstérmes volt. Két alkalommal világbajnoki ezüst-érmet szerzett, számtalan világkupán és más versenyen is kiváló eredményeket ért el. 1997-ben lett először szlovák bajnok. Sportpályafutása kis híján derékba tört egy súlyos autóbaleset miatt, az orvosok nem adtak neki sok esélyt a felépülésre. 2011-ben újra szlovák bajnok lett, és rendkívüli akaraterővel küzdött a világbajnoki aranyérem megszerzéséért. A 2011. október 22-i szkopjei világbajnokságon újabb ezüstérmet szerzett. Halála előtt néhány évvel saját klubot alapított, több tucat gyerekkel szerettette meg a kick-boxot. A társai által csak Dokyként ismert sportoló 2012 húsvét szombatján egy szádelői diszkóban szórakozott, amikor belekötöttek. A válogatott vezetőedzőjévé nem sokkal korábban kinevezett sportoló nem akart verekedni, de rátámadtak, ütlegelni és rugdosni kezdték. Doky végül egy ablakon menekült ki támadói elől, de számos sérülésébe belehalt, holttestét csak később találták meg a Kassa és Torna közti főútvonal menti árokban.