Szlovákia 1989-ben elfogadta és aláírta a Gyermekjogi Egyezményt, és jogrendjébe iktatott olyan alapvető témákat, amelyeket az Egyezmény tartalmaz. A fő cél: a gyermek legjobb érdeke kellene, hogy legyen.

Hogy miért a feltételes mód? Mert az utóbbi években mintha ehhez a célhoz nemcsak, hogy nem közelednénk, hanem láthatóan egyre több az az igyekezet is, amely éppen hogy eltávolít tőle. A legutóbbi az, hogy csak több hónapos vita és sikertelen parlamenti szavazás után került sor arra, hogy megválasszák az új gyermekjogi biztost.

Hogy milyen okok miatt, és hogy milyen csaták folytak tavaly ősztől e témában, azt mindenki láthatta, és visszakeresheti a médiában. Most ezzel kapcsolatban egy olyan jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, amely nemcsak a gyermekjogi, hanem általában az emberjogi témákkal kapcsolatban látható folyamatosan, mégpedig elég régen, az első Fico-kormány hatalomra jutásától kezdve. Aki azt gondolta, hogy az „Egyszerű emberek és független személyiségek” hatalomra jutásával bármi is megváltozik ezen a téren, az nagyot tévedett.

Kezdhetjük rögtön azzal, hogy a kormány tagja lett az a Boris Kollár és „családja”, aki a kereszténynek mondott erkölcs álságosságát képviseli. A család és a hagyományok szlogenjeivel visszaélve és azokat kiforgatva éppen az ellenkezőjét teszi annak, amit egy igazi keresztény és felebarátait szerető és tisztelő ember tenne. Szavai és tettei persze egyenes arányban állnak a hatalmi és gazdasági pozíciók elérésének lehetőségeivel, a pénz és a hatalom érdekében bárkivel és bármikor szövetkezik, ha úgy látja, hogy az érdekeinek megfelel.

Ugyanezt mondhatjuk el a még mindig a kormányfőként – vagy inkább mindentudó egyeduralkodóként – viselkedő, napóleoni kényszerképzetekkel terhelt pénzügyminiszterről is, aki pillanatnyi elragadtatásában azonnal megzsarolja a törvényhozást, és lóhalálában elfogadtat olyan törvényeket, amelyeket helyzetfelmérés és áttekintés kellene, hogy megelőzzön, hogy a széles körű és szakmai véleménycseréről és a lehetőségek és következmények megtárgyalásról már ne is szóljunk, mert az már régen nem divat a szlovák törvényhozásban. Ő mindezt a hihetetlen felelőtlenséget megkoronázza azzal, hogy teljesen kiszámíthatatlanok a tettei, vagyis hiába egyezett meg bármiben bárkivel, a következő pillanatban felrúghatja a megegyezést. És ezen senki sem csodálkozik, mindenki asszisztál neki, mint a betegnek, akivel óvatosan kell bánni.

A kormány az emberjogi kérdésekben hozott döntéseit úgy mutatja be, mintha az EU-nak megfelelő családpolitikát és emberjogi politikát képviselne, de amit az egyik oldalon ad, azt máshol többszörösen elveszi, a végeredmény pedig az emberi jogok korlátozása lesz. A rendszerszintű megoldásokat pedig már meg sem próbálja senki számonkérni rajta.

A gyermekek jogainak védelmét most egy olyan ember kezébe adták, aki betegségnek tartja a másféle szexuális irányultságot, az azonos nemű szülők által nevelt gyerekek szerinte veszélynek vannak kitéve, és még folytathatnánk. Sok gyerek és család valóban veszélynek van kitéve, éppen ő általa.

A gyermek legjobb érdekét, amelynek biztosítását a Szlovák Köztársaság 1989-ben deklarálta, nem tudja képviselni.