Hírkereső

Szászi Zoltán nevét minden gömöri irodalomszerető ember ismeri, hiszen kevés avatottabb krónikása van a vidéknek. Legújabb könyve is egy meg nem nevezett, több kisvárosból összegyúrt gömöri településen játszódik. A bemutatónak az adott különleges apropót, hogy a Télig mese lapjain egyetlen konkrét várost említ az elbeszélő – mégpedig Füleket. A kötet rövid történetek gyűjteménye, melyek „félig meseˮ jelleggel szinte minden esetben egy valóban megtörtént eseményre épülnek. A narrátor, aki hol „Zimankó-nakˮ, hol „Utazónakˮ, hol „Tintás-nakˮ szólítja magát, olyan kérdéseket feszeget a rövid meséken keresztül, hogy tudunk-e felejteni, tudunk-e emlékezni (és ha igen, akkor ez jó-e nekünk, vagy inkább teher), valamint hogy a tapasztalatok miként illeszthetők be a képzeletünkbe és a mindennapokba. Hogyan nézzünk szembe a hamis történetekkel, főleg, ha azok a szeretteinkhez kapcsolódnak? 

A kisváros és figurái
A beszélgetés során a szerző elmondta, hogy valós események ihlették a meséket: mikor ő más szemszögből, másképp hallotta a rokonoktól, ismerősöktől az apja történeteit, az felkeltette az érdeklődését, és utánajárt az eseményeknek. Nemegyszer pedig az derült ki, hogy bizony a valóság teljesen más volt, mint amit a családi legendárium megőrzött. Erről a kutatásról visszaemlékezésről, szembenézésről szól – sok minden más mellett – a könyv. Épp ezért – jegyezte meg Juhász Katalin – teljesen más könyvet olvas az, aki ismeri Szászi Zoltánt, mint aki még soha nem találkozott vele. Az ismerősök könnyen beazonosíthatnak egy-egy esetet, de annak sem kell aggódnia, aki nem ismeri személyesen a szerzőt. Szászi egyik alapelve ugyanis az, hogy csak olyan könyvet ír, amit az is élvezni tud, aki még semmit sem olvasott tőle. (Épp ezért az is nyugodtan nekifoghat, aki nem ismeri a Télig meséhez lazán kapcsolódó Szászi-műveket, A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúságát, a Zimankó és a Város Szívét, vagy a Szokott helyen, hatkort.) Ráadásul a kisvárosi machinációk, fura alakok, kiskocsmák és helyi legendák ismerősek lesznek bárkinek, aki lakott már felvidéki kisvárosban bárhol, Komáromtól Királyhelmecig. A szerző viccesen megemlítette, hogy máig megkeresik őt ismerősei egy-egy kérdéssel, hogy „ezt a figurát, ugye erről és erről mintáztad?ˮ, mikor felismerni vélnek valakit a könyveiben. Holott Szászi csak az általa ismert archetípusokat igyekszik megörökíteni, minél hitelesebben. Furcsa alakokból pedig a gömöri tájakon van épp elég.

Juhász Katalin meg is jegyezte, hogy a kötetet olvasva az olvasó is késztetést érez rá, hogy végigmenjen a saját múltján, elgondolkodjon a saját történetein. Szászi Zoltán pedig a beszélgetés végén mindenkit arra biztatott, hogy nézzen utána a saját családtörténetének, keresse meg a régi „fényképes dobozokatˮ, amíg még valaki be tudja azonosítani a fényképeken lévő személyeket – mert különben a történetek elvesznek. 

Új kötet készül
Összességében elmondhatjuk, hogy a koronavírus miatt meglehetősen késeire sikeredett „évadnyitóˮ beszélgetés kellemes hangulatban telt a füleki könyvtárban, Szászi Zoltán pedig remélhetőleg hamarosan visszatér majd, készülőben lévő „Gömöri sétákˮ című útikönyvével.