Hírkereső

Szombaton tartották a Nemzetközi Grace-kupa találkozót Nagypakán. A vírusveszély miatt csak feleannyi résztvevővel, mint általában, de így is több mint 70 résztvevőt regisztráltak. Ez volt a nyolcadik alkalom, hogy a Nemzetközi Kulturális és Egészségmegőrző Egyesületek Szövetségének a tagjai egy közös megmérettetésen jöttek össze. A szerb csapat a járvány miatt távol maradt, de a hazai és a magyarországi résztvevők megérkeztek. A versenyszámok már hagyományosan az asztalitenisz, a darts, a boccia, a csocsó és a triatlon volt.

A versenyzőket Zuzana Stavrovská, az Egészségi Fogyatékkal Élő Személyek Hivatalának főbiztosa és Ján Riapoš, a Szlovák Paralimpiai Bizottság elnöke és a Mozgáskorlátozott Sportolók Szlovákiai Szövetségének elnöke köszöntötte, aki az utóbbi megalakulásának 25. évfordulója alkalmából egy emlékplakettet adományozott a községnek, illetve a helyi Grace szervezetnek. Riapoš hangsúlyozta a sport közösségformáló erejét, valamint a mozgás gyógyító hatását testre és lélekre egyaránt. 

Néhány kilométerrel távolabb, Királyfiakarcsán, szintén a test és a lélek örömeire koncentráltak a dunaszerdahelyi mozgássérültek alapszervezetének a tagjai, bár más módon. A Petőfi liget jurtájában július lévén természetesen a hagyományos kukoricafőző buli zajlott. „Nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődött a kukoricafőzés, amolyan nyárnyitó gyanánt. Egy vezetőségi tagunk ötlete volt, aki kukoricát termelt nagyban. Bár ő már régen nem tagja a szervezetnek, a kukoricafőzés a mai napig nagy népszerűségnek örvend. De mivel a jurta, sőt, a liget befogadóképessége is véges, legnagyobb sajnálatunkra csak az első száz jelentkezőt tudjuk fogadni” – magyarázza Jakus Jenő, az alapszervezet elnöke. Kora reggeltől készülődtek, hogy a 11 órára érkező vendégseregnek ne kelljen sokáig várakoznia, hiszen a kukoricázást egy kiadós gulyás előzi meg. „Annyi benne a hús, hogy a krumplira nem is marad hely” – siránkozott a gulyást főző séf, Csémi Lajos.

A kétszáz cső kukoricát pedig Vermes István és Jakus Dezső kavargatta felváltva az üstben. „Nagyon sok barátunk, támogatónk van, akik önzetlenül segítik a szervezet működését és minden akciónkat. A gulyáshoz a bősi hentes barátunk adományozott 23 kilogramm húst. Mindenki beszáll valamivel, alig költöttünk hozzávalókra. Mindenki hoz valami házi süteményt, pogácsát, bort, itókát, ez már bevett szokás nálunk” – mondta az akció főszervezője, Majthényi Jana.