Hírkereső

A kormányprogram már nem volt ennyire biztató, mert a dokumentumban több jó elképzelés egyértelmű törekvés helyett csupán a megfontolás szintjén jelent meg. És egyelőre az egészből semmi sem valósult meg, sőt.

Ezt részben a ránk zúduló járvánnyal, a gyors és sokféle intézkedések szükségességével magyarázhatja a kormány. De közben néhány miniszter olyan döntéseket hozott, amelyek kétségbe vonják Matovič ígéreteit. És a szomorú lista szinte hétről hétre gyarapodik…

A sort Andrej Doležal közlekedésügyi miniszter nyitotta, miután elfoglalta a bársonyszéket, azonnal kivégezte a Dunabusz-projektet, amelyet jórészt uniós forrásból finanszíroztak volna. A cél az volt, hogy enyhítsenek a Pozsony környéki közúti járműforgalom zsúfoltságán.

Doležal az R2-es gyorsforgalmi út gömöri és tornai szakaszának tervét is módosítani akarja: mindössze egy-egy sávot építtetne, vagy csak a jelenlegi utat újíttatná fel és szélesítené. Ellenzi a Szoroskői-alagút megépítését is, azzal az indokkal, hogy e régiókban viszonylag gyér a járműforgalom, ezért nincs szükség ekkora méretű beruházásra. Tudatosan elhallgatja, hogy az ottani magas munkanélküliség csökkentéséhez, a térség felzárkóztatásához elengedhetetlen a korszerű infrastruktúra, mert befektetők csak a feltételek megteremtése után érkeznek.

Meggondolatlan ötlettel hozakodott elő Eduard Heger pénzügyminiszter, aki ugyancsak a takarékoskodás jegyében néhány évre elnapolná a nyolc és fél éve kiégett krasznahorkai vár amúgy is nyögvenyelősen haladó felújítását. Pedig az előző kormány 35 millió eurót különített el erre, a biztosító már több mint 7 milliót kifizetett, és jelentős összeg gyűlt össze közadakozásból is. A vár Gömör és Közép-Európa egyik, sok turistát vonzó ékszerdoboza, felújítása és mielőbbi megnyitása nagyon fontos… Már csak azért is, mert ennek a műemléknek az állapota Szlovákia bizonyítványa.

Nem éppen örömteli hír, hogy a kulturális miniszter e hónap elején megszüntette a kisebbségi kultúrák osztályának önállóságát. A tárca szóvivője érdeklődésünkre átszervezésnek, a színvonalasabb munkát elősegítő intézkedésnek nevezte a történteket, ami sima parasztvakítás, hiszen az eddigi osztályvezetőnek felmondtak, munkatársait pedig a külföldön élő szlovákok kultúrájával is foglalkozó társasággal vonták össze. Ráadásul ide csoportosították az államnyelvi osztály – közismert nevén a nyelvrendőrség – tagjait is. Közülük került ki a furcsa elnevezésű részleg (odbor prierezových politík – keresztmetszet) vezetője is. Szakmai szempontból sem helytálló az egymástól távol álló területek összevonása, az pedig nyilvánvaló, hogy az átszervezéssel a nemzeti kisebbségek szerzett jogait nyirbálták meg.

Csalósást okozott az új járási hivatalvezetők kinevezése is, a névsorban magyar nemzetiségű nincs, ez pedig szintén jelzésértékű. A felsorolt intézkedéseket és terveket lehet meggondolatlansággal, esetleg a déli régiók iránti empátia hiányával magyarázni, netán elbagatellizálni, de a vészcsengőt mindenképpen meg kell nyomnunk! Egyúttal aktívabb munkára sarkallni a magyar nemzetiségű parlamenti képviselőket és a kormányfő tanácsadóit, mert rossz irányt vett a kabinet nemzetiségi politikája. Mindenképpen el kellene érni, hogy a nemzeti kisebbségeket érintő döntések előtt legalább konzultálhassanak a kormányfővel, illetve az adott miniszterrel. Erre kaptak megbízást az őket választó polgároktól. Mivel a hazai magyar pártok kiszorultak a törvényhozásból, jelenleg a szlovák pártok listáján bejutott magyar képviselők feladata és felelőssége nemzeti közösségünk és más szlovákiai kisebbség érdekképviselete.