Hírkereső

A Közép- és Kelet-Európa Hangjai című tanulmány 10 EU-tagállamban vizsgálta a kormányzás és demokráciafelfogás trendjeit, köztük a V4-es tagállamokban, Ausztriában, Romániában, Bulgáriában, Észtországban, Lettországban és Litvániában. És bár Szlovákiát a társadalomtudósok inkább a „nyugatosabb” felfogású országok közé sorolják, a felmérés eredményeiből látszik, hogy ez egyáltalán nincs így.

Lejtőn a demokrácia

Az egykor a keleti blokkhoz tartozó államok lakossága a tanulmányban bemutatott eredmények szerint egyáltalán nem elégedett a demokrácia működésével az országában. Míg Ausztriában – mely egyfajta kontrollországként funkcionál a tanulmányban – 86 százalék elégedett a demokrácia működésével, addig a volt kommunista országoknál megmutatkozik a rendszerváltozás óta eltelt évek reménytelensége: egyetlen más államban sem lépte át az elégedettek aránya az 50 százalékot, Magyarország 45, Szlovákia pedig mindössze 38 százalékon áll.

A szlovákiai adatokban a „rendszerváltó reménytelenség” egy másik mutatóban is tisztán látszik. A felmérések készítői megkérdezték a válaszadókat, vajon a rendszeres választásokkal és többpártisággal működő liberális demokratikus rendszert tartják jobbnak, vagy azt, ha a hatalom egy erős vezető kezében összpontosul, akinek nem kell foglalkoznia a parlamenttel, vagy a választásokkal. Szlovákiában csupán 49 százalék tette le a voksát a liberális demokrácia mellett, és 38 százalék választotta az erőskezű, autoriter vezető ideáját. A korcsoport szerinti bontásból pedig egyértelműen kitűnik, hol lehet a frusztráció gyökere. A 35–44 éveseknél ugyanis, akiknek a rendszerváltás volt az első, erős közösségi társadalmi élményük, a liberális demokráciának 58 százalékos támogatottsági aránya van, és csupán kicsivel több mint negyedük preferálja az erős kéz politikáját. Ám a 45 év felettiek, akik még az előző rendszerben szocializálódtak, sokkal jobban hajlanak az autoriter rezsim felé, a 65 év felettieknél pedig már többségben vannak az erőskezű vezetőket preferálók: a liberális demokráciát 40 százalék, az autoriter rendszert 45 százalék pártolja ebben a korcsoportban. Ugyanez a generációs törés figyelhető meg azzal kapcsolatban is, mikor a felmérés készítői azt kérdezték a válaszadóktól, feláldoznák-e a szabadságuk és jogaik egy részét valami másért: pénzért, biztonságért vagy a hagyományos értékekért. Szlovákia messze kilóg az összes vizsgált ország közül: 66 százalék a jobb anyagi helyzetért, 69 százalék a biztonságért, 58 százalék pedig a hagyományos értékekért hajlandó lenne feláldozni például a szabad utazás lehetőségét, vagy a szólás- és sajtószabadságot – és érdekes módon azon idősebb generációk tagjai hajlanak erre, akik alapvetően ilyen rendszerben szocializálódtak.

Zárt gondolkodás

A közép- és kelet-európai régió a zárt gondolkodás felé hajlik – mondja Gerő Márton szociológus, aki rámutat, távolabbról vizsgálva ez a zártság jelentheti azt is, mennyire tartják az emberek veszélyesnek és kiszámíthatatlannak a világot maguk körül. „Az egyik reakció erre a bizonytalanságra és a veszélyességre, hogy a megoldást egy erős csoportban, csoportkohézióban keressük – nagyon lojálisak vagyunk ehhez a csoporthoz, és erős kezű vezetőt szeretnénk találni” – magyarázza a szociológus, aki hozzáteszi: a turbulens Közép-Európa népei felett az elmúlt néhány száz évben valamiféle egzisztenciális veszély réme lebegett, és attól függetlenül, hogy ez a veszély vélt vagy valós volt, megalapozta ezt a zártságot.

Érdekesség, hogy a Globsec tanulmánya szerint a magyar válaszadók egyértelműen a liberális demokrácia mellett tették le a voksukat, 81 százalék nyilatkozott így, és csak 12 százalék hitt az erőskezű vezetőben, akit nem kellene parlamenttel, vagy választásokkal terhelni. Gerő szerint ez az eredmény viszonylag meglepő. A szociológus, aki az ELTE és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, azt mondja, ők is foglalkoztak hasonló méréssel, és kiderült, hogy a magyar valóban kifejezetten demokráciapárti nép. „A kutya ott van elásva, mit is értünk pontosan demokrácia alatt” – vélekedik a szociológus, aki szerint nem kizárt, hogy a külső demokráciaértékelések nincsenek összhangban a lakosság demokráciáról alkotott képével.

Nem hiszünk senkinek

A felmérés szlovákiai adatai megdöbbentő bizalmatlanságra mutatnak rá elsősorban a politikusokkal szemben. Az adatgyűjtés márciusban zajlott, röviddel a választás után, és kiderült belőle: az emberek 31 százaléka bízik a kormányban, 65 százalék pedig nem. A politikai pártok ennél is rosszabbul jártak: 28 százalék bízik csupán bennük, 70 százalék pedig bizalmatlan. A politikusok közül csupán az államfő élvez bizalmat: 58 százalék bízik az ország első emberében, 38 százalék pedig nem. A válaszadók csupán 35 százaléka gondolja úgy, hogy a politikai rendszer figyelembe veszi az igényeit, 56 százalék úgy véli, hogy teljesen mindegy, ki van hatalmon, mert úgysem változik semmi. 85 százalék pedig egyetért azzal az állítással, hogy az oligarchák és pénzügyi csoportok erős kontrollt gyakorolnak a szlovák kormány felett – a tanulmány készítői azonban megjegyzik, mivel az adatgyűjtés a kormányváltás időszakában zajlott, nem tudják pontosan megállapítani, melyik kormányra gondoltak a válaszadók.

A legsúlyosabb bizalmi válságban ugyanakkor az igazságszolgáltatás és a bíróságok szenvednek: az emberek kevesebb mint negyede bízik a rendszerben, 76 százalék pedig nem.

Konteóország

Szlovákia még egy kategóriában kilóg a többi régióbeli ország közül – ez a tanulmány is megerősíti, hogy az összeesküvés-elméletekben nálunk hisznek a legtöbben. A vizsgált országokban sehol sem lépte túl az 50 százalékot a konteóhívek aránya, kivéve Szlovákiát, ahol 56 százalék hisz valamilyen összeesküvéselméletben. A legtöbben (67 százalék) abban, hogy Brüsszel és az EU úgy diktálja Szlovákiának, mit kell tennie, hogy nekünk nincs lehetőségünk befolyásolni ezt. Ám erős a NATO-ellenesség is: 65 százalék szerint egy szlovákiai NATO-támaszpont amerikai megszállást jelentene. 58 százalék hiszi azt, hogy a civil szervezetek külföldi hatalmak érdekeit érvényesítik, a konteóhívők 54 százaléka szerint pedig a kormány elleni tiltakozásokat Ján Kuciak és Martina Kušnírová halála után külföldről szervezték és finanszírozták.