A farkasdi önkéntes tűzoltó-egyesület 1890-ben alakult. Azóta az „Istennek dicsőség, egymásnak segítség!ˮ jelszó irányítja a helyi tűzoltókat. Az idei kerek évforduló alkalmából Szent Flórián-szobrot avattak. Jelenleg 32 aktív tagot számlálnak, nők és férfiak alkotják a csapatot, az összlétszám 55.

Fontos a jó példa

„Mindig igyekszünk bevonni a gyerekeket, nincs olyan rendezvény, ahonnan ők hiányoznának, de külön gyermekcsapatunk, amellyel versenyekre járhatnánk, nincs. Ennek főleg az az oka, hogy az egyesület tagjai távolabbi városokban dolgoznak, nem tudunk velük rendszeresen foglalkozni, de ezen igyekszünk változtatni” – tudtuk meg Forró Tamástól, a helyi egyesület elnökétől. A farkasdi tűzoltók vezetőjének elmondása szerint már inkább a félprofi kategóriába tartoznak, olyan jól képzettek a szakembereik, és komoly autóparkjuk, felszerelésük van. Nemcsak tűzoltókocsik, hanem egy motorcsónak is segíti munkájukat. 

Rendezvényszervezők

Az év folyamán több rendezvényt szerveznek a helyi vagy a járási versenyek mellett. Ilyen például a farsangi tőkehúzás, amelynek néhány évtizeddel ezelőtt még sok faluban volt hagyománya, mára azonban alig van néhány a környéken, ahol még éltetik ezt a szokást. Május elsején ők szervezik a májusfaállítást, mert ennek hagyományát is szeretnék megtartani. „Ilyenkor nyílt napot tartunk a tűzoltószertárban. Elsősorban a gyereknek szervezünk programokat, felpróbálhatják a tűzoltó-felszerelést, beülhetnek a tűzoltóautókba, kipróbálhatják a régen használatos tűzoltószekeret. A frissítőről is mi gondoskodunk. A gyerekekkel általában a szülők is eljönnek a majálisra, így inkább családoknak szóló rendezvény ez” – magyarázta Forró Tamás. A farkasdi tűzoltók szervezik az óvodásoknak és az iskolásoknak a polgári védelmi gyakorlatokat, amelyeken különböző versenyeken vehetnek részt a gyerekek több kategóriában, megismerkedhetnek az elsősegély és a katasztrófavédelem alapjaival, például arról tanulhatnak, mire kell odafigyelni egy háztartásban ahhoz, hogy ne keletkezzen tűz, vagy ne történjen más baj.

„Idén sajnos a koronavírus-járvány közbeszólt, így elmaradt a hagyományos őszi vásár, amelynek szervezésébe ugyancsak bekapcsolódunk. Jó baráti kapcsolatokat ápolunk csehországi, magyarországi vagy környékbeli tűzoltó csapatokkal. Csehországban komoly hagyománya van az úgynevezett retró versenyeknek, ahol a már említett régi tűzoltószekereken mutatják be a tűzoltást a résztvevők, korabeli ruhákban. Ezekre a rendezvényekre is szívesen járunk, de sajnos idén ezeket ki kellett hagynunk. Az itteni tűzoltó egyesületek közül egyebek mellett a szenci és a rohožníki csapattal, Magyarországról pedig a polgárdi és egy budapesti csapattal ápolunk baráti viszonyt” – fejtette ki az egyesület elnöke. Hozzátette, nagyon bíznak benne, hogy decemberre enyhülnek a járvány miatt hozott intézkedések és megtarthatják a hagyományos kolbászfesztivált, amelyen jórészt helyi szervezetek szoktak részt venni, mindenki a saját csapatával tölt kolbászt, melyeket aztán közösen fogyasztanak el. 

A lakosság védelmében

A lakosság szórakoztatása csak mellékes tevékenység, a fő csapásirány az önkéntes munka, a helyi és a környékbeli lakosság védelme. Annak érdekében, hogy bármilyen kritikus helyzetben megállják a helyüket, az egyesület tagjai rengeteg képzésen vesznek részt. „Szigorú előírásoknak kell megfelelni azért, hogy vészhelyzetben bevethető legyen a csapat, mind a felszerelésben, mint a szaktudásban. Nem elég a tűzoltóvizsga, különböző más engedélyek is szükségesek, például gépész-, motorfűrész-, autóvezetői engedély, illetve ahhoz is külön engedély kell, hogy a megkülönböztető jelzést használhassuk. Az egyenruhák is csak meghatározott szabvány szerint készülhetnek. A képzésekhez és az egyesület fenntartásához anyagi keret is szükséges, amit a belügyminisztérium, a község és helyi vállalkozók állnak. Ahhoz, hogy valóban összetartó csapatként tudjunk működni, fontosnak tartjuk a csapatépítőket, ezért ha tehetjük, közös családi programokon, kirándulásokon veszünk részt. Stresszhelyzetben mutatkozik meg, ki mire képes, ezért fontos minél jobban megismernünk egymást” – hangsúlyozta Forró Tamás.

Fontos az együttműködés

A tűzoltócsapat vezetője azt is kiemelte, nemcsak a faluban teljesítenek szolgálatot, hanem olyankor is őket riasztják, amikor a környező településeken van szükség segítségre a tűz- és árvízvédelem területén. „Igyekszünk együttműködni a szomszédos települések tűzoltóival és a helyi szervezetekkel is. Az iskolában például az elöregedett fák kivágásánál segédkeztünk, a faluban részt vettünk facsemeték kiültetésében, és rendszeresen locsoltuk a fákat. A horgászok egyik télen amiatt fordultak hozzánk segítségért, mert a vastag jég miatt a halak nem jutottak oxigénhez. A nyári forróságokban az utcákat locsoljuk, esőzés idején pedig szivattyúzzuk a vizet az elöntött utakról, pincékből. A hivatásos tűzoltókkal állandó összeköttetésben vagyunk. Az önkéntes egyesületeket több csoportba osztják a felszereltség alapján. Mi a B csoportba tartozunk, ami azt jelenti, hogy szükség esetén 10 percen belül ki kell mennünk az adott helyszínre” – zárta Forró Tamás.