A legnagyobb veszteség az élő koncertek, fesztiválok elmaradásával keletkezett, de a nagy sporteseményeken, illetve a vendéglátó-helyeken sugárzott háttérzene után befizetett jogdíjak összege is drasztikusan megcsappant. Ha például egy sporteseményt közvetít a tévé, az ott felcsendülő zenéért még több jogdíjat kapnak a szerzők, akik elestek ettől a bevételtől. A CISAC-jelentés szerint 80 százalékos visszaesésre is számítani lehet ezen a területen. A nagy tévétársaságok is takarékoskodnak, alaposan megfontolják, használnak-e jogdíjköteles zenét műsoraikban, mivel reklámbevételeik 12 százalékkal csökkentek. (Ez főleg az elmaradt sportközvetítések szüneteiben tervezett reklámok kiesésének köszönhető.) 
A jelentés előszavát Björn Ulvaeus, az ABBA egykori tagja és dalszerzője, a CISAC új elnöke írta. Ulvaeus szerint ebben a válságos időszakban kiderült, hogy az alkotók rendkívül innovatív módon igyekeznek alkalmazkodni a helyzethez. És az is egyértelművé vált, hogy a társadalom igényli a munkájukat. Ahhoz viszont, hogy kilábaljanak a mostani helyzetből, a kormányok segítségére lesz szükség, méghozzá nem csak segélycsomagok szintjén. A jogalkotóknak meg kell oldaniuk azokat a strukturális problémákat, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a zenészeket. „Láttunk popsztárokat, akik a konyhájukból streamelték a legújabb dalukat. Egy dologban megegyezhetünk: akármilyen tehetséges is az előadó, ez az egész unalmas. Mint egykori popsztárnak, engedtessék meg nekem ez a megjegyzés. Az online stream soha nem lesz képes helyettesíteni egy telt házas koncertet. Vagyis ha a kulturális infrastruktúra nem kapja meg a szükséges támogatást és összeomlik, akkor egész társadalmunk lesz szegényebb. Szürkébb és unalmasabb lesz az életünk” – írja Björn Ulvaeus. 
A CISAC éves összegző dokumentuma mindig az előző évi adatokat tartalmazza, a most publikált előrejelzéseket a koronavírus-járvány miatt tették közzé három hónappal hamarabb. Arra is felhívják a figyelmet, hogy az éttermek, üzletek bezárásával szintén jelentős veszteség keletkezett, hiszen az ezekben szóló háttérzene után is jogdíjat kapnak a szerzők, illetve a jogkezelők. Ráadásul a jogdíjak azután sem ugranak azonnal a járvány előtti szintre, ha majd visszatérhet az élet a régi kerékvágásba, hiszen addigra sokan tönkremehetnek, azaz a piac kisebb lesz. 
A digitális bevételek ezzel szemben nőttek, ami nem meglepő, ezek vannak ugyanis a legkevésbé kitéve a járvány hatásainak. Viszont látni kell, hogy ez az emelkedés távolról sem képes kiegyensúlyozni más források visszaesését. Björn Ulvaeus reméli, hogy ez a válság ráébreszti a politikusokat arra, milyen sérülékeny a kultúra, és arra is, hogy gyorsan kell cselekedniük.  Szerinte az Európai Unió szerzői jogi irányelve a legjelentősebb lépés abba az irányba, hogy elérjék az alkotók méltányos megbecsülését az online világban. Ez a terület mostanáig nem igazán volt jogilag szabályozva, és a járvány alatt a gigacégek részvényesei elképesztő profitot könyvelhettek el az alkotók által létrehozott tartalmak online felhasználásából.