2019. november 19-én a Tottenham vezetősége 5 év együttműködés után menesztette Mauricio Pochettinót. Az argentin szakember azóta nem vállalt edzői munkát. Nevét már korábban is szóba hozták a Manchester Uniteddel, most viszont a szituáció egyre inkább reálisnak tűnik. Az elmúlt napokban ugyanis Pochettino vendége volt a Sky Sports meccselemző stábjának, ahol meginterjúvolták őt. Amikor arról kérdezték, hogy kész-e visszatérni a Premier League-be, azt válaszolta: „Én mindig kész vagyok.” Pochettino ezentúl elmondta, hogy mennyire szeret Angliában élni és a brit kultúrát is kedveli. 

A „United-meló” tekintetében a másik faktor az, hogy a vezetőség hogyan vélekedik a jelenlegi mester, Ole Gunnar Solskjær edzői teljesítményéről. Bár a United egyelőre a tabella 14. helyén csücsül, a norvég edző állítólag biztonságban van, egyes források azonban már azt fejtegetik, milyen változásokat fog hozni Pochettino mint a Manchester jövőbeli menedzsere. De mégis miért hozzák szóba az argentin nevét ekkora klubokkal, és mit ért el eddig edzőként Mauricio Pochettino? 

Kétségbeesett Spurs

Nem túlzás azt állítani, hogy a Pochettino-éra előtt a Spurs igencsak küszködött edzőposzton. Miután megváltak Harry Redknapptől 2012-ben, a fiatal portugál André Villas-Boas vette át a vezetést, aki akkoriban fenoménnek számított a Portóban elért triplázása miatt (első szezonjában a Porto megnyerte a portugál ligát, kupát és az Európa-ligát is). Bár Villas-Boas a Spursszel éppenhogy csak lemaradt a BL-helyezésről első idényében, a játékuk nem volt túl attraktív, és az elért eredmény nagy részben Gareth Bale eszméletlen szezonjának volt köszönhető. A Real Madrid le is csapott a walesi gólvágóra 85,3 millió font értékű tranzakció keretében (akkoriban ez volt a rekordátigazolás). A „Bale-pénzből” a Tottenham nem kevesebb mint hét játékost vásárolt, akik között ott volt a brazil válogatottban remekelő Paulinho, illetve az azelőtt az Ajaxot erősítő tízes, Christian Eriksen. 

André Villas-Boas nagyszerű győzelemrátával rendelkezett a Spurs edzőjeként, második szezonjában viszont lecsúsztak a Premier League-ben, és több csúfos vereséget is elszenvedtek. Villas-Boast a Liverpool elleni 0:5-ös trauma után menesztette a Spurs vezetősége. A 2013/14-es idény hátralévő részére Tim Sherwoodot nevezték ki edzőnek, aki azelőtt a Spurs U-21-es csapatát vezette. Sherwoodot a szezon végén kirúgták. 

Argentin edzői PL-debüt

A 2013/14-es szezon végeztével a Tottenham elcsábította a Southampton vezetőedzőjét, Mauricio Pochettinót. Bármely Spurs-szurkoló, aki figyelemmel követte, hogy Pochettino vezetésével másfél év alatt micsoda változáson ment keresztül a southamptoni csapat, csakis bizakodhatott. Egy olyan Southamptonról beszélünk ugyanis, amely figyelemre méltó eredményeket ért el a liga elitje ellen is: a Liverpoolt, Chelsea-t és a bajnok Manchester Cityt is legyőzték otthon. 

Mielőtt Pochettinót kinevezték a Spurs új edzőjének, az argentin vezette So’ton a lenyűgöző 8. helyen végzett a Premier League-ben (az addigi legjobb PL-helyezésük). De ami talán ennél is fontosabb, bámulatos támadófutballt játszottak magasra tolt védekezéssel és agresszív letámadással. Pochettino azt is megmutatta, hogy nem fél mély vízbe dobni a fiatal tehetségeket. A Southampton keretéből több játékos is rendkívül fiatalon nem csupán lehetőséget kapott, de a kezdőbe is bekerült. Luke Shaw 18 évesen alapember volt Pochettino So’tonjában. Shaw mellett számos más játékos is megmutathatta képességeit. Nathaniel Clyne-t kiváló teljesítményének köszönhetően megvásárolta a Liverpool, Calum Chamberst pedig az Arsenal vitte el. Az irányító James Ward-Prowse pedig azóta a Southampton csapatkapitánya lett.

Új edző kellett a Spursnek

Pochettino a mentalitást és a játékstílust sikeresen vitte át a Spurshöz. Még ha az eredmények nem is voltak rögtön észbontóak, a Tottenham meccsein immár nem az volt az ember érzése, hogy egy-egy játékostól várnak nagy megmozdulást, hanem kollektívaként néztek szembe a kihívásokkal. A labdát hajtó letámadás a számokban is szembetűnően megmutatkozott: míg az argentin edző érkezése előtt a Spurs játékosai futottak átlagban a legkevesebbet az egész ligában meccsenként (106,9 km), viszonylag rövid időn belül ők lettek a mezőny legaktívabb gárdája. 2015-től egészen 2018 tavaszáig, azaz zsinórban három szezonban ők jegyezték a 2. legtöbb futott kilométert (114–116 km). 

A lényegi változás azonban nem a számokról szólt. A játékosokból áradt a szenvedély és a győzni akarás, és sok esetben a legjobb csapatok ellen hozták ki magukból a maximumot. Ott volt például a híres 5:3 a Chelsea ellen, ahol Harry Kane talán először mutatta meg igazán, milyen könnyedén találja meg az alsó sarkat. Sikerült 4:1-re legyűrni egy olyan Manchester Cityt, amelytől a klub évekig rettegett. Évtizedek óta először jegyezhetett a Tottenham 3:0-t a Manchester United ellen, otthon és idegenben egyaránt. A szép eredményekkel egyetemben először sikerült elérni, hogy az ősi rivális Arsenal előtt végezzenek a tabellán, nem is egy alkalommal. 

Pochettinónak volt mersze a padra ültetni a betalálni nem képes Soldadót, az inkonzisztens Adebayort pedig elengedték. Kane került a kezdőbe, aki azóta a világ legjobb csatárai közé tornázta fel magát. Szintén Pochettino keze alatt lett híres a támadó középpályás Dele Alli, akit mindössze 5 millió fontért szereztek az angol harmadik ligából. 21 évesen érkezett a Spurshöz az elsősorban középpályát szűrő, de középhátvédként is hatékony Eric Dier – ő is szinte rögtön alapemberré vált. Pochettino kötelességének érezte, hogy hálát adjon az angol futballnak, és ezért céltudatosan hagyta, hogy a fiatal játékosok kibontakozhassanak. A 2018-as vb-n szereplő angol válogatottba öt Spurs-játékos is bekerült: Danny Rose, Alli, Kane, Dier és Kieran Trippier. Így az észak-londoniak képviselhették legnagyobb számban hazájukat a világ legnagyobb futballtornáján, s megelőzték a Manchester Cityt és a Unitedet, akik 4-4 angolt küldtek a viadalra.

Öt év eredményei

Úgy tűnt, hogy a klub évről évre fejlődik. Pochettino Tottenhamjének viszont öt év törekvés után nem sikerült elérni, amire a szurkolók annyira vágytak: hogy nyerjenek valamit. Hiába játszottak szórakoztató focit. 

Az újdonsült Spurs-edző első szezonjában bejuttatta csapatát a 2015-ös Ligakupa-döntőbe (Chelsea, 0:2). A következő évben, 2016-ban nem voltak messze, hogy elcsípjék a Premier League-aranyat (1. Leicester, 2. Arsenal) – a harmadik hely csalódás volt, de még mindig a legjobb ligahelyezés volt 1990 óta. 

Eggyel feljebb léptek a dobogón a következő évben, így az ezüstérmes 2016/17-es idényben kerültek a legközelebb a Premier League megnyeréséhez, végül 7 ponttal maradtak le a Chelsea-től. 

Ezt követte a 2017/18-as szezon, amelyben leginkább a Bajnokok Ligája-szereplésük maradt emlékezetes, amikor elképesztő 16 ponttal megnyerték csoportjukat, megelőzve a bajnok Real Madridot. A kieséses szakaszban azonban első ellenfelük, a Juventus kiejtette őket, még ha összesítésben csupán 1 góllal is maradtak alul. A ligában a 3. helyen végeztek. 

A legdrámaibb és legfájdalmasabb szezonbefejezés valószínűleg az ezt követő volt. 2019-ben a Spurs, történelmében először bejutott a BL döntőjébe. Az egyetlen csapat, aki ellen a Pochettino vezette Tottenham sosem tudott dominálni, épp Jürgen Kloop Liverpoolja volt, akik a Spursszel egyetemben rendkívül agresszív futballt játszanak, a támadó felállásuk pedig még egy fokkal (vagy többel) halálosabb. A Vörösök meg is nyerték a trófeát (2:0).

Lefelé a lejtőn

Rendkívül gyengén kezdődött a 2019/20-as idény Pochettino és a Spurs számára. 12 mérkőzésből csupán hármat sikerült nyerni, így a Spurs a tabella 14. helyén találta magát. Ennek tetejébe még a Ligakupából is kiestek, méghozzá a 4. ligás Colchester United ellen.

A klub elnöke, Daniel Levy elfogadhatatlannak tartotta az eredményeket, s megvált Pochettinótól. Ezt a döntést azóta több szakértő is megkérdőjelezte, azzal indokolva, hogy talán túl korai volt az elhatározás. Mások viszont egyetértettek vele, szerintük a játékosok elveszítették a motivációt és egy friss, tapasztaltabb vezetőre volt szükségük. A menesztést követő napon bejelentették az új mestert, José Mourinhót. 

A Pochettino vezette Spurs nem nyert trófeát, de az ő edzősködése alatt kétségkívül fantasztikus futballt játszott a Tottenham. Ahogy Jordan Peterson pszichológus és bestsellerszerző mondja: „A boldogságot talán a felfelé vezető úton leljük meg, semmint a következő csúcsra érést követő megnyugvás mulandó érzésében.ˮ