A tervezett intézkedések kommunikációja eddig is katasztrofális volt, a határátkelőkön ingázók tesztelésével kapcsolatos információk csepegtetése azonban bebizonyította, hogy valóban nincs határ.

Míg péntek este a kormányfő és az egészségügyi minisztere szentül állította, hogy az ingázók hétfőtől, vagyis mától csak úgy juthatnak át a határokon, ha előtte leteszteltetik magukat, a Közegészségügyi Hivatal pár órával később már olyan rendelettel rukkolt elő, mely szerint az ingázóknak mégsem kell antigéntesztet felmutatniuk a határon, marad az eddigi helyzet, a hatóságok megelégednek a munkáltató által kiadott igazolással.

Ma már ott tartunk, hogy mire az újságírók megírják a cikkeiket, az azokban szereplő információk nagy része elavult, hiszen percről percre más és más, egymásnak teljesen ellentmondó intézkedésekkel rukkol elő a kormány. A legnagyobb problémát ez természetesen a nyomtatott sajtónak okozza, hiszen a kinyomtatott és standokra kerülő példányokban szereplő információkon már nem lehet módosítani, így könnyen megrendülhet az olvasók bizalma. E tekintetben valamivel jobb helyzetben van az online média és a televíziók, hiszen rugalmasabban tudnak reagálni a folyamatos változtatásokra, a kormány ámokfutása azonban a velük szemben táplált bizalmat is alááshatja.

A jelek szerint nem reménykedhetünk abban, hogy a kormányfő saját elhatározásból változtat a kommunikációján, épp ellenkezőleg, Matovič és miniszterei részéről egyre kaotikusabb a kommunikáció, nem beszélve a kormányfő egyre agresszívebb szóhasználatáról. A szlovákiai médiának ezért – hacsak nem akarja elveszíteni az olvasók és nézők bizalmát – olyan új módszereket kellene bevezetnie, amelyeket eddig többnyire csak az Egyesült Államokban láttunk. Az amerikai tévétársaságoknál bevett szokássá vált, hogy ha az elnök, Donald Trump egy-egy élő közvetítés során teljesen valótlan információkkal rukkolt elő, megszakították a közvetítést, figyelmeztetve a nézőket, hogy „amit az elnök mond, döntő részben teljesen valótlan”. Hasonló módon jár el Trump közösségi oldalán tett bejegyzéseivel a Twitter is.

E sorok írója ugyan igazságtalannak tartja, hogy az amerikai média általában csak Trumppal szemben ilyen következetes, számunkra most azonban az alkalmazott módszer a lényeg. Ha a szlovákiai tévétársaságok Matovič sajtótájékoztatóit élőben közvetítik, a képernyő alján futó címsorban például jelezhetnék a nézőknek, hogy a kormányfő szavait ne vegyék szentírásnak, hiszen az állítások egy része már akkor sem felel meg a valóságnak, amikor a hangszálai megrezegtetik a levegőt. Ha pedig alpári módon kezdi el támadni a politikai ellenfeleit, a sajtó tüntetőleg faképnél hagyhatná, idővel így talán ő is rájönne, hogy valami baj van a kommunikációjával.

Ez persze csak fikció, a magyarfaló szlovák népvezér, Ján Slota példáján ugyanis tudhatjuk, hogy minél trágárabb szavakkal illette a magyarságot, a szlovák média nagy része – a nézettség, olvasottság érdekében – annál nagyobb teret biztosított neki, abban a hitben élve, hogy „ez kell a népnek”. Valójában azonban ma már a választók többsége is tisztában van azzal, hogy mentális szempontból nincs nagy különbség az alkoholproblémáiról elhíresült Slota és a Facebook-függő Matovič között, vagyis ez utóbbira valószínűleg ugyanolyan sors vár, mint az előbbire: hamarosan együtt játszhatnak a szlovák politikai szemétdombon.