A számomra fontos lelki programok mellett az idei adventi út tarisznyájába is szeretném, ha néhány falatnyi elbeszélés, novella, szép vers olvasgatása is beleférne.

Mindig is szerettem szép karácsonyi történeteket lapozgatni, régi karácsonyokról olvasni. Már gyerekkoromban szívesen nézegettem a még nagyszüleim által egykor járatott Világpósta fekete-fehér képein, hogyan is ünneplik Jézus Krisztus születését a nagyvilágban, s olvastam az egyszerű, érdekes, tiszta írásokat.

Néhány év óta már advent kezdetén kézbe veszem Fekete István Régi karácsony című elbeszéléskötetét, aminek csupán néhány oldalas történeteit bizony ismételten olvasva is szinte képtelenség letenni. A jól ismert, s szintén megunhatatlan ifjúsági regényeihez hasonlóan, mint a Tüskevár vagy a Téli berek, ezekben az elbeszélésekben is a szemlélődő, természethez közeli lelkülete, tiszta értékrendje, olykor kedves humora jellemzi az írót. Jézus Krisztus születésének ünnepére készülve még inkább feltör az emberben az Isten utáni vágy, hiszen az Ő teremtményei vagyunk, Aki isteni mivoltában emberi létezést vállalt, s két évezreddel ezelőtt a betlehemi éjszakában emberi testet öltve közénk született.

S ezzel az Istenre vágyakozásunkkal lehet összefüggésben az, hogy érzékenyebbek vagyunk a szépre, igazra, becsületesre, úgy is mondhatnánk, ebben az időszakban egy kicsit az idillikusra.

Jó érzéssel tölt el az ilyen hangulattal átitatott irodalmi művek olvasása. Pedig Fekete elbeszéléseiben sem hiányzik a szegénység, a betegség és egyéb nehézségek egy-egy szereplőre nehezedő terhe, ám a gerincesség, a jószívűség, a keveset is másokkal bőségesen megosztó, meg nem ingó értékrend felemeli a lelket. De hát a Megváltó e világra születésének eseménye oly felhőtlen volt?!

S mégis csodaszép, igaz történet ez, mert ahol a Szeretet a főszereplő, ott a szeretet az úr a helyzeten. Az idei, járványhelyzet által megbélyegzett adventben és karácsonykor is az igazlelkűség, az egymásra még jobban odafigyelő csupa szív hozzáállásunk segítsen abban, hogy a mi, saját történeteinkben is a szereteté, s valójában a testet öltött Szereteté legyen a főszerep.

Molnár Tamás, 
római katolikus pap, Pozsony magyar lelkipásztora, egyházjogász