Amerikában Joe Biden tudott fordítani néhány csatatér-államban a levélvoksoknak köszönhetően, az elmúlt hétvégi román parlamenti választáson pedig a külföldi szavazatoknak köszönhetően robbant be a törvényhozásba kilenc százalékos eredménnyel az alig egy éve létező, szélsőségesen nacionalista AUR, amely megjelenésével alaposan felborította az erőviszonyokat. Ahogy idén februárban Szlovákiában, úgy Romániában is alaposan „elmértek” a közvélemény-kutató ügynökségek néhány pártot. Az AUR megdöbbentő sikere mellett legalább akkora meglepetés, hogy az utóbbi években a gigantikus korrupciós ügyei és pártszakadásai miatt erodálódott, és a kormányzásból egy éve kiszorult szociáldemokrata PSD 29 százalékkal mégis meg tudta nyerni a választást. Második helyen végeztek a favoritnak számító, de csak 26 százalékot produkáló nemzeti liberálisok (PNL), akiknek a szekerét Klaus Johannis államelnök is alaposan tologatta az elmúlt időszakban (nem meglepő, hiszen ő is a PNL tagja). Kisebb kudarcot könyvelhetett el a harmadik helyen befutó, korrupcióellenes retorikájával elsősorban a nagyvárosi értelmiségiek közt népszerű USR Plus, amelyet mindenki húsz százalék fölé várt, de csak tizenötöt szerzett (Bukarest várost, valamint Brassó és Temes megyéket tudta megnyerni). Hármójukon és az említett, nagyjából kilenc százaléknyi voksot besöpörő szélsőséges AUR-on kívül már csak az RMDSZ küldhet képviselőket és szenátorokat a kétkamarás román törvényhozásba: ők 5,7 százalékot szereztek (lapzártáig nem közöltek pontos végeredményeket).

A magyar pártszövetség tehát egyszerre örülhet és aggódhat, hiszen a jelenlegi állás szerint nélkülük egyik oldal sem alakíthat kormányt, az AUR szereplése viszont erősen radikalizálja az ilyesmiben eddig sem szűkölködő román belpolitikát. A diaszpóra-szavazatok vagy 23 százalékát besöprő, faj- és idegengyűlölő, vírustagadó, valamint fanatikus ortodox keresztény szólamokra építő, jellemzően egyszerű és gyors megoldásokat kínáló AUR már jelezte is, hogy kezdeményezni fogja a kisebbségi pártok betiltását Romániában (elsőként említve az RMDSZ-t).

Nyilván sokan elgondolkodnak azon, hogy a kozmopolita Nyugatra szakadt román állampolgár miért radikalizálódik. Ennek egyik fő oka vélhetően a vírus körüli elméletek internetes térhódítása, ami nem román specifikum. Kimenni nem lehet, hát elolvassuk, ami elénk kerül, és minden különösebb ellenreakció nélkül el is hisszük. Így válunk radikálissá, sokszor anélkül, hogy tudnánk róla.

Bár a kormányalakítási megbízás most a győztes PSD-nek járna, a pártpolitikai kérdésekben eddig sem túl szégyenlős Johannis államelnök várhatóan saját pártjának, a PNL-nek adja, így az eddigi becslések szerint megalakulhat egy jobbközép kormánykoalíció a PNL, az USR Plus és az RMDSZ részvételével. Hogy ez a formáció mennyire lesz stabil, az megjósolhatatlan, hiszen Románia nem a hosszú életű kormányok és koalíciók országa. Egyelőre úgy tűnik, mindhárom szereplőnek érdeke, hogy megegyezzenek és kitartsanak a kormányban valameddig, ám egy csoportos képviselői átigazolás vagy egy pártszakadás máris átrajzolhatja a képet.

A rekordalacsony részvétellel lezajló román választás másik tanulsága, hogy a választói bázisok továbbra is kopírozzák a történelmi régiókat: Erdélyben és Partiumban az RMDSZ számára „kötelező” megyéket, és az USR Plus kapcsán említett Brassót és Temest leszámítva mindenhol a PNL nyert, az ókirályságbeli megyékben (a Trianon előtti, „kesztyű” alakú Románia) pedig szinte mindenhol a PSD.

A szerző a Vasárnap munkatársa