A 2020-as év tanulságairól beszélgettek, és a 2021-es tervekről. Bár kijárási tilalom volt érvényben, bebuszoztak a városba, és annak ellenére, hogy hivatalosan egy hely sem tartott nyitva, mégis sikerült kávét rendelniük. Elvitelre kértem, a pincér bólintott – magyarázta a rendelés körülményeit Bandika. Aztán megkérdezte a barista, hogy mibe szeretném elvinni, hát mondtam, hogy a hasamban. Ervin csak mosolygott és nézte a kertben az űrhajó füstölgő romjait. Jó nagyot szólt, na de hát ilyen a gravitáció – jegyezte meg, és a szájához emelte a kávéspoharat. Nekem az etiópiait kérte? – nézett Bandikára. Persze, de magamnak is – felelt amaz. Év vége felé mindig jólesnek az afrikai kávék. Ez az űrhajó meg…, nem tudom, ha most nem 2020 lenne, mindenki iderohant volna, hogy mi ez, de gondolom annyi furcsaságot láttak idén, hogy már az ilyesmire is csak legyintenek. Ervin kénytelen volt elismerni, hogy a történtek ellenére nosztalgikus hangulat kerítette hatalmába.

Emlékszik, huszonöt éve azt sem akartuk elhinni, hogy a Dallas véget érhet egyszer, aztán hogy véget ért az is. Bandika egyetértően bólintott. Minden véget ér egyszer, csak a félegyenes nem. Ervin letette a kiskanalat. Ezt hogy érti? Bandika elmagyarázta, hogy a geometriában a félegyenes az egyenes egyik oldalán véges, másik oldalán végtelenbe nyúló darabja. Egy egyenest egy pontja két félegyenesre osztja. Ha a végpontot hozzászámítjuk, akkor a félegyenes zárt, különben nyílt.

Örülök, hogy ezt még idén megtudtam – itta ki a kávéját Ervin. De engedjen meg egy kérdést. Emlékszik arra, hogyan értékelte két éve a búcsúzó évet? Vagy három. Bandika beismerte, hogy nem emlékszik, de leszögezte, hogy az idei év értékelésére biztosan emlékezni fog három év múlva is. Meglehet – hagyta helyben Ervin. És 2021-re mit tervez?

Bandika legyintett – semmi különöset. 2022-re viszont már elég sok tervem van. De 2040-re is akad egypár. Olyan soká akar élni? – kérdezte kikerekedett szemekkel Ervin. Biztos benne, hogy tudja majd fizetni a villanyszámlát meg a fűtést? Ha nem tudom, majd kérek rá kölcsön magától. Remélem számíthatok a segítségére ilyesmiben a következő évek során is. Miután mindebben megegyeztek, észrevették, hogy a kertben egy fehér ruhás alak próbál kimászni az űrhajó üszkös romjai közül. Magukra kapták a kabátjaikat és kisiettek, hogy segítsenek neki. „Köszönöm, jól vagyok, csak beakadt a biztonsági öv” – szabadkozott a fehér ruhás. „Meghibásodott ez a vacak, de szerencsére még csak a tűlevelű erdők magasságában jártam, szóval nem zuhantam akkorát.” Egyáltalán ki maga, meg mi ez az űrjárgány? – kérdezte döbbenten Bandika és Ervin. Az illető Zoltánként mutatkozott be, majd azt állította, hogy az űrhajót az interneten vásárolta, egy használt közlekedési eszközöket kínáló bazárból.

„Jön ez az oltás, én meg félek a tűtől, úgyhogy szerettem volna elmenekülni egy másik bolygóra. De úgy tűnik, idén már nem fog összejönni.” Bandika és Ervin együttérzően hümmögtek, majd annyit mondtak, hogy szerintük se.

A szerző a Vasárnap munkatársa