„Irodalmi nevelésünkben két halálos hibát voltam kénytelen minduntalan tapasztalni. Nagyobbik hibaszámba azt kellett vennem, hogy irodalomra tanítani akarják a növendékeket, nem nevelni.”

Karácsony Sándor, mint pedagógus, pszichológus, nyelvész és evangelizátor jelentős mértékben járult hozzá a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézet arculatának kialakításához és hírnevének emeléséhez.

Karácsony Sándor 1891-ben született Földesen, ahol az elemi iskola elvégzését követően a nagyhírű Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd érettségizett kitűntetéssel.

Ezt követően a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait, ahol magyar- német szakos hallgatóként kitűnt tehetségével. Egyetemi évei alatt több külföldi egyetemen fordult meg. Professzora, a neveléstörténész, Fináczy Ernő iránt mély tiszteletet érzett, de nevelésről vallott nézetek jelentősen eltértek, így a doktori fokozatot és a habilitációt már a Debreceni Egyetemen szerezte meg. 1942-től nyilvános rendes tanári kinevezést kapott, s 1950-ig vezette a Neveléstudományi Intézetet, amikor is nézetei miatt a hatalom eltávolította katedrájáról.

Az egyetemen tartott előadásai, szemináriumai a neveléstudományok szinte minden ágára kiterjedtek. A neveléstörténet, a neveléselmélet, a didaktika éppoly hangsúlyos szerepet kapott előadásaiban, mint a fejlődéslélektan kérdései, az iskolai vallásos nevelés, valamint a nevelés lélektani és logikai problémái. De nemcsak az egyetemen fejtett ki nagyhatású munkásságot, hanem meglehetősen élénk közéleti tevékenységet is folytatott. Mint evangelizátor bibliaköröket és konferenciákat szervezett, folyóiratok szerkesztésében működött közre (Az Erő, Magyar Ifjúság, Diákvilág, Gyermekvédelem, Pro Christo, Új Szántás), sőt részt vett a Cserkészszövetség vezetésében is.

Rendkívül nagy számú könyvnek, tanulmánynak a szerzője volt, amelyekben nevelésről, művelődésről és kultúráról fejtette ki nézeteit.

Róla: