Az élet szinte minden területére alkalmazható az ún. Pareto-elv, amely Vilfredo Pareto olasz közgazdász nevével került be a köztudatba, először csak az üzleti életben, majd az élet minden területére alkalmazták. A megtermelt javak a lakosság csupán 20 százalékához kerülnek, a lakosság 20 százaléka rendelkezik az összvagyon 80 százalékával, a lakosság 80 százaléka a települések 20 százalékán él, a mobilunkban szereplő telefonszámok 20 százaléka teszi ki a hívásaink 80 százalékát és így tovább…

Ez a szabály nagyon elterjedt, szinte közkedvelt lett, rengeteg szempontból és összefüggésben előkerül bármilyen közegben. Tetszetős például elképzelni (abból a célból, hogy ne ábránduljunk ki teljesen az emberiségből), hogy az emberek 20 százalékától elvárhatjuk, hogy értelmesen gondolkozva, felmérve tettei következményeit, több szempontból áttekintve a tényeket – és több szempontból megkérdőjelezve, mik a valódi tények – döntsön az életéről, valamint más emberek életéről, Uram bocsá, egy ország életéről. Ez vigaszt jelenthet, ha éppen végleg elkeserednénk azon, hogy miért kerül a hatalom olyan buta és elvakult emberekhez, akik saját magukon kívül senkit sem látnak, és ha véletlenül valakit a sajátos, különleges prizmájukon át meglátnak, csupán azt veszik észre, hogy ki az, aki a rögeszméjüket támogatja – azt azonnal jutalomban részesítik –, és ki az, aki akár a legkisebb dologban is más véleményen van – azt azonnal elítélik, és legszívesebben eltaposnák, mint kártékony férget. Sőt, az ilyen önközpontú ember nagyon kreatív módon a más véleményt rögtön az egész emberiség ellen elkövetett bűnként tünteti fel, tehát ha hatalma van, és megmozgathat akár embertömegeket is, azokat használja fel beteges rögzült kényszerképzetei megvalósítására, és velük tapostatja el azt, akinek volt bátorsága más véleményen lenni.

Az is jellemző rá, hogy sohasem érvel. Ami érvelésnek tűnik, az is csak személyeskedés és vádaskodás, az ellenségkép erősítése, és saját hatalmi pozíciójának erősítése. Mert az esetek 99 százalékában a hatalomról és a pénzről van szó. Vagyis ezekre az emberekre az esetek nagy részében még azt sem mondhatjuk, hogy buták, ugyanis nagyon jól tudják, mit akarnak, és az utat is megtalálják az eléréséhez. Pénz- és hataloméhes segítőket pedig mindig találnak hozzá.

Jó lenne, ha a 80/20-as szabály érvényes lenne arra is, hogy az ilyen ember a híveinek csak a 20 százalékára számíthat mondjuk a következő választásokon. Vagy lehet, hogy így van, és a 20 százalék az, amely az előző időszakban a hívei közül Trumpra szavazott? Akkor kezdhetünk félni! Mert mennyi lehet a 80 százalék? Vagy a 20 százalék az, aki most Pellegrinit erősíti? Akkor mennyi a rejtett 80 százalék? Ezt félelmetes elképzelni.

Laikusként inkább maradjunk abban, hogy ezt a „mágikus” szabályt sem kell feltétlenül elfogadnunk, hiszen minden változtatható. Sőt, vannak olyan közgazdászok, akik már tovább is gondolták, megkérdőjelezték. Megtehetjük tehát azt, hogy azt gondoljuk: minden ellenkező híreszteléssel szemben az emberiség képes a fejlődésre. És nem csak technikai téren!