Hogyan tekint vissza a Budaörsnél töltött évekre, mit adott önnek a magyar másodosztály?
2017-ben a Győri ETO-tól szerződtem Budaörsre. Szerettem volna minél több meccset játszani az NB II-ben, és stabil játékossá válni. Akkor Bognár György volt az edző Budaörsön, ő látott bennem fantáziát és leigazolt. Nagyon sokat köszönhetek neki, támogatott, és esélyt adott a bizonyításra. Éltem a lehetőséggel, és végül több mint három évet töltöttem Budaörsön. Ez idő alatt végig alapemberként számoltak velem a klubnál, csak ritkán hagytam ki mérkőzést. Múlt nyáron lejárt a szerződésem, ekkor kerestek meg Budafokról.

Valószínűleg nem volt nehéz döntés egy frissen NB I-be feljutott csapatnak igent mondani.
Nyitott voltam a váltásra, hiszen azon dolgoztam, hogy egyszer az NB I-ben tudjak játszani. Az lebegett előttem, hogy így lehetőségem nyílik élvonalbeli meccseket játszani. Reálisnak tartottam a Budafokra szerződést mint új lehetőséget.

Hogyan értékeli a Budafokon eltöltött elmúlt fél évet?
Itt is megkaptam a lehetőséget, és összesen 12 mérkőzésen léptem pályára az ősszel az NB I-ben. Elégedett vagyok, de gyűjthettünk volna kicsivel több pontot. Lehetnénk feljebb is a tabellán, ebben a csapatban minden megvan ahhoz, hogy kiharcolja a bennmaradást (a Budafok jelenleg a kiesést jelentő 11. helyen áll a tabellán – a szerk.).

A Budafok ígéretesen kezdte a bajnokságot, de az őszi szezon végén elmaradtak a jó eredmények, és a csapat egyre lejjebb került a tabellán. Mi volt a baj?
Szerintem fejben elfáradt a csapat. Az elején egyrészt még ott voltak a szurkolók, ez is pluszerőt adott nekünk. Másrészt mindenki nagyon motivált volt, sokunknak azok voltak az első NB I-es meccsei, a szezon vége felé viszont mentálisan elfáradtunk. Fizikai részről minden rendben volt, de nem jöttek az eredmények. Voltak olyan meccsek, amiket egyszerűen meg kellett volna nyernünk, de kihagytuk a ziccereinket. 

A felkészülés alatt sikerült rendezni a sorokat?
Két hetet töltöttünk edzőtáborban Horvátországban, ahol még inkább összekovácsolódott a csapat. Erős csapatok ellen játszottunk, például az Európa-ligában szereplő Rijeka ellen. Az ilyen ellenfelek ellen láthattuk, merre haladunk. A Rijekától 4:2-re kikaptunk, de egyenrangú partnerek vagyunk, jól játszottunk. Pozitív élményeket szereztünk és optimistán vártuk a tavaszi folytatást, ahol a bennmaradás a célunk.

Mik a személyes céljai a tavaszi szezonban?
Továbbra is bizonyítani szeretném, hogy a kezdőcsapatban van a helyem. Szeretnék minél több mérkőzésen pályára lépni, gólpasszokkal, gólokkal segíteni a csapatot. Budafokon még másfél évig van szerződésem, és úgy érzem, hogy ha keményen fogok harcolni, még feljebb tudnék lépni innen. Szeretném egyszer erősebb magyar csapatban vagy külföldön is kipróbálni magam.

Mennyire korlátozza önt a koronavírus a mindennapokban?
Kétnaponta tesztelnek minket, úgyhogy ha át szeretnék lépni a határon, mindig nálam van egy teszteredmény. Ez nyilván korlátoz valamilyen szinten, de nem túlságosan. 

A magyar és a szlovák labdarúgással is sok tapasztalatot szerzett az évek során. Hogy látja, színvonalban és körülményekben hogyan viszonyulnak egymáshoz?
Szerintem Magyarországon a foci sokkal többet fejlődött az elmúlt években. Nyilván államilag is támogatva van, de sokkal több energiát fektetnek Magyarországon a futball fejlődésébe. A szlovák liga régen fizikailag erősebb volt, míg technikailag a magyar volt a jobb. Most viszont a magyar futball színvonala elhúzott a szlováktól, az NB I-ben több minőségi csapat van jelenleg.

És a klubok viszonyulása a játékosokhoz? Jobban megbecsülik Magyarországon a játékosokat?
Magyarországon ezzel nincs probléma, mert itt papíron, szerződésbe vannak foglalva a dolgok, nincs simliskedés. Szlovákiában viszont nincsenek annyira megvédve a játékosok ebből a szempontból, emellett Magyarországon anyagi oldalról is magasabb szinten van a futball.