Bár a 13 centis magasságkülönbség nem ég és föld, az állóharcban Buchingernél jelentősen nagyobbnak nézett ki Roman Paradeiser a maga 188 centijével. Buki viszont nem hagyta, hogy ez bármiféle veszélyt jelentsen. Fél perc sem kellett, és a bősi harcművész ügyesen elkapta „Rony” Paradeiser egy rúgását, levitte a földre, és szinte azonnal rá is mászott a hátára.

Tudniillik, a kevert harcművészetben kevés rosszabb pozíció van, mint az ellenfélnek a hátunkat „odaadni”, onnan ugyanis igencsak könnyű dolga van irányítani a földharcot. Buki az elejétől azon ügyködött, hogy feladásra kényszerítse Ronyt, kereste is a nyakát, bár az első próbálkozásokkal még csak az állát sikerült szorítani.

Buchinger eközben a lábakat is rutinosan beakasztotta, így Paradeiser teljes csapdában volt, s nem maradt más választása, mint a kezeket kiszabadítani. Azonban egy ilyen képzett jitsus ellen, mint Buki, ez roppant nehéz feladat. Egy ponton úgy nézett ki, hogy Rony, Bukival a hátán, fel fog állni, ami módosíthattt volna a helyzeten, de a guggolásnál tovább nem jutott, ismét a földre kerültek. A következő próbálkozásnál már bekerült a kéz a nyak alá, és onnan már nem volt kiút. Pár másodperccel később Rony már „kopogott”, azaz kénytelen volt feladni a küzdelmet. Nem egész 3 perc telhetett el Buki debütmeccséből, és el is nyerte az Oktagon könnyűsúlyú bajnoki övét.

Miután a derekára rakták a bajnoki övet, Buchinger Iván köszönetet mondott Végh Attilának és a Spartakus Fight Gym harcosainak, s természetesen bősi edzőpartnereinek: Nagy Mariánnak és Misicsák Zolinak, akik Attilával egyetemben alkották az edzői stábot a brünni eseményen.

Buki azt is elmondta, hogy az utóbbi időszakban esti edzéseket tartott, hogy így is szoktassa magát a meccsre. Majd az interjú végefelé ránézett Ondřej Novotnýra, az Oktagon társtulajára, s nevetve így szólt: „Az egyik öv már meg van. Jöhet a másik is, nem?” Feltehetőleg gondolva az eggyel lejjebbi pehely-súlycsoportra.

A vesztes fél, Roman Paradeiser pedig úgy nyilatkozott, nem tudta hirtelen, mi történt vele. Becsületesen elismerte a vereséget, és elmondta, hogy van még min dolgoznia.

Kevesebb szerencsével alakult Boráros Gábor bunyója. Pontosan nem tudni mikor, de Borinak láthatóan megsérült a térde, s emiatt szinte egyáltalán nem tudta érvényesíteni képességeit. Ellenfele, Matúš Juráček dominálta a három menet nagy részét, teljesítménye elég volt, hogy mindhárom bíró neki ítélje a mérkőzést.

Már az első körben aggodalomra adott okot, hogy Boráros a térdét fogta, s majd mintha kiroppantotta volna, ami sosem jó jel bunyó közben. Eztán pedig második kör közepén már láthatóan elkezdte fájlalni a térdét, sérült lábára alig tudott súlyt tenni. Juráček azonnal ki is használta a helyzetet és levitte őt a földre. A harc hátralévő nagy részét nagyjából itt is töltötték, ami tekintve, hogy Boráros legnagyobb erőssége a bokszolás, nagy hátrány volt számára.

Boráros mutatója így a professzionális MMA meccseket nézve 18 győzelem és 9 vesztes meccs, viszont az utolsó 8-ból 5-öt elveszített.