Magyarságom számomra azt jelenti, hogy József Attila, Radnóti, Ady költészetét értem, érzem és élvezni tudom. Sorolhatnám egész oldalon keresztül azoknak a költőknek a nevét, akiknek költészete nem születhetett volna meg a magyar nyelv nélkül. Az anyanyelvem és az irodalmam tesz engem magyarrá.
Az, hogy magyarnak születtünk, nem erény, hanem tény. Nincs, és nem is lehet olyan érdek, mely felülírja ezt a tényt. Ha az ember megtagadja az anyanyelvét, ezáltal önmagát tagadja meg. Számomra ez olyan, mintha megtagadnám a szüleimet.

Szlovákiai magyar művészként számomra a legfontosabb a magyar kultúra – ezen belül is az irodalmunk – ápolása, közvetítése. Ez a hagyaték olyan gazdag, hogy egy emberélet nem elég rá, hogy átfogó képet adjak róla. Színészként, színházi alkotóként én ennek az örökségnek a tolmácsolásával tudok hozzájárulni magyarságunk fennmaradásához.

Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója