Magyar vagyok!

De mit is jelent ez a mondat? A Bán Mór könyvében olvasottak jutottak az eszembe, amelyek szerintem nagyon kifejezőek. „Mert magyarnak lenni nem vér kérdése. Eszme az! Magyarnak lenni felemelt fő, akarat, büszkeség! Dac, és soha fel nem adás! Magyarnak lenni… szélbe emelkedni fedetlen fővel, s pusztító viharnak útját állni! Magyarnak lenni szembeszállni mindennel! Magyarnak lenni rabigát nem tűrni! Utolsó leheletig, nem, soha, soha fel nem adni, magyarnak lenni az! Magyarnak lenni esztelen szenvedély! Röviden: »magyarnak« lenni nem faj, vállalás.”

Azért fontos, hogy minél többen vállalják magyarságukat a népszámláláson, mert ha érvényesíteni szeretnénk a számunkra (a magyarok számára) fontos dolgokat, akkor jeleznünk kell: itt vagyunk, vannak jogaink, és élni szeretnénk velük. Tudatosítanunk kell: csak azt veszíthetjük el, amiről lemondunk.

Nagyon nehéz kérdés, hogy mit tehetünk a dél-szlovákiai magyarság megmaradásáért. Először is rendet kéne tenni a fejekben. Véleményem szerint az elmúlt 100 év arról szólt, hogy az anyaországon kívül rekedt magyarokkal elhitessék: a magyarság lúzerség, hogy aki magyar, az kevesebb. Ennek a propagandának dőlnek be sokan, kiknek nem fontos, hogy magyarul szólaljanak meg otthon, az üzletben, nem fontos, hogy magyar iskolába járassák a gyereküket, és még tovább sorolhatnám…

Dr. Kása Zsolt 
tüdőgyógyász,
 akit 2020-ban az Új Szó szerkesztősége az év emberei közé választott