Bizonyos technológiai cégek megkerülhetetlenek, már csak méretük miatt is. Jó mutatója ennek, hogy nem kell külön találgatni, miről is lehet szó, ha valaki a közösségi oldalról beszél – rögtön tudjuk, mire gondol. Ahogy azt is, milyen szolgáltatást használ, ha rákeres valamire. Vagy ha megnézi a videót. Azt kell külön megnevezni, ha nem a legismertebbet használjuk épp, az ilyen közlés pedig azon túl, hogy tájékoztató jellegű, egyben állásfoglalás is lett. Majdhogynem lázadó az, aki nem a Google-t használja, aki törli magát a Facebookról, aki nem a YouTube-ra tölti fel a videóját, pláne, ha ezt szándékosan, előre megfontolva teszi. Arról már a Vasárnapban is írtunk, milyen kétségek merülhetnek fel a közösségi oldalak adatéhsége miatt (akkor konkrétan az új őrületet, a TikTokot emeltük ki), de elég csak rákeresnünk a bármire, és máris adatot szolgáltatunk egy techcégnek. Hisz aki keres, az találat.

Rizsányi Attila riportjából azt is megtudhatják, miért nem ingyenesek a szolgáltatások; mivel fizetünk; miből lett elegük egyeseknek; miért akar kivonulni a Google az ausztrál piacról; miért nem vesszük észre, hogy a fejünkre nőtt a Google; milyen az ökokereső…