Először is mit jelent az, hogy úgy fog kinézni? Hogyan? Ám ha a semleges „melegítő” szó helyett a közkedvelt szlovákiai magyar „tyepláki”-t használjuk – de még a magyarországi „mackónadrág” is kifejező –, egyértelművé válik, miről van szó. Arról, hogy elslamposodunk. S ebben van valami.

Sokunk ruhái egy éve a szekrényben pihennek. Akkor veszünk fel valami elegánsabb holmit, ha ne adj isten, orvoshoz kell mennünk, vagy amikor egy videóbeszélgetésen látszik a felsőtestünk (bár ha nem akarjuk, hogy látszódjon, egyszerűen megdöntjük a képernyőt). Ilyenkor fölül ing és nyakkendő, esetleg blúz és gyöngysor vagy bizsu van rajtunk, alul meg a melegítő.

A hajunkról nem is beszélve. A férfiainkat még megnyírjuk nullásgéppel – nőtt iránta a kereslet –, ők meg viszonzásképpen befestik a hajunkat, de mi, nők, frizura gyanánt egyre többen nemes egyszerűséggel lófarkat vagy kontyot tekerintünk a hajunkból. Én is ezt csinálom. Utoljára gyerekkoromban volt lófarkam. Nem így képzeltem a visszatérést az ifjúságba.

E könnyednek tűnő bevezető azonban komolyabb problémára szándékozik felhívni a figyelmet. A pedagógusok szerint sok gyermek életéből, mivel nem járnak iskolába, eltűnik a rendszer és ezáltal a rend. De ugyanez sok olyan felnőttről is elmondható, akiknek hétköznapjait eddig a munkába járás sokszor pokolba kívánt, de visszatekintve mégiscsak jóleső rutinja uralta. Most viszont otthonról dolgoznak, és új rendszert kellett kialakítaniuk. Ez nem mindenkinek sikerült. Vannak, akik elfelejtettek mosakodni, borotválkozni, az egész napot pizsamában, hálóingben töltik.

Ugyanakkor megnőtt a kedélybetegek száma. Egy mentős ismerősöm tapasztalata szerint az infarktusgyanús esetek, amelyekhez kiszállnak, többnyire nem szívbetegségre, hanem kezdődő depresszióra utalnak. Persze nem attól lesz valaki depressziós, hogy melegítőt hord és ritkábban mos hajat. De a korábban kialakított és működő testápolási szokások megbomlása – egyéb tényezők mellett – hozzájárulhat ahhoz, hogy elmenjen a kedvünk az élettől.

Egy kozmetikai márka arra buzdítja a nőket, hogy otthon is használjanak rúzst, mert „reggel elég egy mozdulat, és máris szebb lesz a napod”. Erre kétféleképpen reagálhatunk. Legyinthetünk, hogy ez csak marketing, muszáj eladni a termékeiket, hogy a hasznot növelhessék. De tehetjük azt is, hogy elővesszük a kedvenc rúzsunkat. Vagy megborotválkozunk. És belemosolygunk a tükörbe.

Marie Kondo fehér kiskosztümben jár takarítani, hogy megtisztelje a rendbe teendő házat és annak lakóit. Nekünk sokszor elég egy mosoly, még ha az elején erőltetett is, hogy megtiszteljük magunkat. Aztán nekiláthatunk rendet teremteni.