Talán nem én vagyok az egyetlen, akinek az abszurd szituációról a mesebeli okos lány jutott eszébe, akin volt is ruha, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is. Csakhogy ez nem mese, hanem a valóság, és Mátyás király helyett önimádó politikusok kényének vagyunk kiszolgáltatva, a helyzet pedig a következő: van is kormányunk, meg nem is.

Akár Schrödinger koalíciójának is nevezhetném ezt a tákolmányt, mely egészen jól működik, addig a pillanatig, míg Matovič vagy Sulík ki nem áll a kamerák elé: akkor azonban megremeg, és kétségessé válik a puszta léte is.

Mint annak, az Erwin Schrödinger Nobel-díjas fizikusnak a képzeletbeli macskája a dobozban, amelynek élő vagy holt állapota a megfigyelőtől függ.

Menteni próbálva a még menthetőt, a kormányfő a hétvégén állítólag azzal az indítvánnyal állt elő, hogy egy időre háttérbe vonulna, a hatáskörei egy részét pedig másra ruházná. Az ötlet abszurditása komoly kétkedésre ad okot afelől, hogy tényleg elhangzott-e, de mivel Matovič szellemi műhelyéből származik, akár igaz is lehet – mondott már nagyobb ostobaságokat is. Ráadásul a kormány érdekében hátralépő vezető képe jól illik a felelősségtől irtózó és tényleges kormányzás helyett inkább mártírt játszó miniszterelnök önképébe. Persze valószínűleg csak egy kommunikációs trükkről volt szó: a javaslat kivitelezhetetlen és értelmetlen, ráadásul Richard Sulík hétfői ultimátuma tárgytalanná tette az egészet. Plusz:

Matovič nem akart lemondani a hatalomról. Ő csak azt akarta, hogy mi elhiggyük: akár erre is képes lenne szeretett országáért. Hát, most megteheti.

„Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom” – kezdi Yuval Noah Harari az egyik könyvét. Ha pedig Igor Matovič ügyeiben akarunk tisztán látni, akkor egy egész halom lényegtelen szeméten kell keresztülrágnunk magunkat, amit ő ürített ránk, hogy elfedje a lapjait. Mióta tart ez a kormányválság? Két hete? Pedig olyan, mintha már évek óta húzódna. Mert Matovič ezt csinálja. Fáraszt és húzza az időt. Addig keveri a lapokat, míg már mindenkinek elege lesz, és az ő akarata érvényesül. Csakhogy ha átrágjuk magunkat az üres szavak tengerén és kizárólag a tetteket figyeljük, akkor egy meglepően világos kép rajzolódik ki előttünk. Igor Matovič eddig bármit megtett, hogy a kezében maradjon a hatalom. Sem a saját, sem a koalíciós partnerek botrányai során nem mutatott önreflexiót, csak terelt és vádaskodott, amíg a közvélemény ki nem fáradt, vagy nem jött az újabb gumicsont a népnek.

Most is ezt akarta játszani, Richard Sulík azonban – az ország lakosságának egy jó részével együtt – már megunta a dolgot. Lincoln szerint a demokrácia alapelve, hogy „bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit”. Igor Matovič profi ebben a játékban, de a valóság egyre gyakrabban rombolja szét az általa erőltetett narratívákat. Sulík megpróbálta sarokba szorítani, de tény, hogy az SaS távozásával még nem borulna a kormány, így a kormányfőnek még mindig van némi mozgástere.

A kérdés, hogy mi a prioritás Matovič szemében: a krízis megoldása, vagy a saját hatalmának átmentése? Nemsokára kiderül.