Arra, hogy egy volt miniszterelnök költözött volna be a pénzügyminisztériumba, még nem volt példa. A költözés egy nehezen megszületett politikai kompromisszum része volt, és Igor Matovič temperamentumát és politikai karrierjét ismerve komoly kételyek fogalmazódnak meg az emberben, hogy mennyire találja meg a helyét a volt miniszterelnök a pénzügyminisztériumban.

Matovič számára mindenképpen pozitívum, hogy a pénzügyminiszter a kormány egyik legfontosabb tagja, ezt a vele járó miniszterelnök-helyettesi pozíció is jelzi. A miniszterelnöki pozíció elhagyásával járó presztízsveszteség így nem olyan nagy. Igaz azonban az is, hogy a pénzügyminisztérium nem a nagy tettek és teátrális döntések minisztériuma, hanem a kemény munkáé, amely gyakran az apró részletekről szól. A pénzügyminiszterek életéhez hozzátartoznak a nehéz költségvetési döntések is, ezért a lakosság körében ritkán közkedveltek. Matovič pedig egész eddig politikai karrierjében mindig a reflektorfényt és a népszerűséget kereste, ám ehhez a pénzügyminiszteri funkció nem annyira megfelelő.

A legtöbb kérdést azonban Matovič szakértelme, vagy inkább annak hiánya veti fel. Sosem érdeklődött a gazdasági vagy költségvetési témák iránt, politikai karrierjét elsősorban a korrupció elleni küzdelemre építette. Bírálói előszeretettel veszik elő azt a mondatát, hogy a családi pénzügyek iránt sem érdeklődik, ezeket a feleségére hagyja. Ez biztosan nem hangzik most jól, de egy politikus akkor is lehet sikeres miniszer, ha nem igazán szakértője az adott területnek. Persze a makrogazdasági szakértelem megkönnyítené az életet, de ilyen az eddigi szlovák pénzügyminiszterek többségének sem volt. A most miniszterelnökké előlépő Eduard Heger is csak vállalkozói tapasztalatokkal érkezett a pénzügyminisztériumba, ennek ellenére jól teljesített a globális koronavírus-járvány embert próbáló hónapjaiban.

A pénzügyminisztérium munkája ma nagyon összetett, ezért Matovič számára a legfontosabb feladat az lesz, hogy meghallgassa a minisztériumi szakértőket, és vezesse őket.

Az elmúlt hónapok politikai konfliktusait elnézve az egyik legnagyobb kihívás az lesz számára, hogy konstruktívan együttműködjön más minisztériumok vezetőivel. Itt elsősorban Richard Sulíkra gondolunk, aki hosszú hónapokig Igor Matovič fő céltáblája volt. A pénzügyminiszteri poszt pedig több mint alkalmas a politikai bosszú kivitelezésére, történjen ez akár a költségvetés összeállításánál, vagy ezernyi más apróságon keresztül. Csak remélni lehet, hogy mindkét koalíciós párt vezetője komolyan gondolta a csatabárd elásását, mert különben a politikai béke rövid életű lesz, és kétséges, hogy Eduard Heger miniszterelnöknek van-e elegendő politikai ereje, hogy a két riválist kordában tartsa.

A miniszterelnök és a pénzügyminiszter helyet cserélésével kétségtelenül új politikai vizekre evezünk. Pénzügyminiszter és sikeres pénzügyminiszer között óriási a különbség, és előzetesen nem sok jele van annak, hogy Matovič a második csoportba fog tartozni. Egy esélyt azonban mindenki megérdemel, és mivel halmokban állnak a pénzügyminiszterre váró feladatok, nagyon gyorsan tudni fogjuk, hányadán állunk. Bízzunk benne, hogy Matovič felnő a feladathoz, ugyanis most éppen olyan időket élünk, amikor egy jó pénzügyminiszterre legalább akkora szükség van, mint egy jó miniszterelnökre.