A zaklatási vádak még tavaly elsöpörték Joss Whedont, a Buffy, a vámpírok réme showrunnerét és két Bosszúállók-film rendezőjét, az idei április pedig arra ad választ, vajon az utolsó általa jegyzett mű túléli-e azt az árnyékot, amelyet az alkotója rávetett. Hogy mennyit és milyen gyorsan változott a világ jól jelzi, hogy pár éve még a streaming szolgáltatók egymásra licitáltak, hogy megszerezzék a Neverst, ma pedig egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy az HBO örül, hogy annak idején nyertesen jöttek ki a licitháborúból. Azt mindenesetre elérték, hogy a sorozat szereplői nagy nyilvánosság előtt az Entertainment Weekly cikkében jó előre tisztázzák, Whedon a Nevers munkálatai közben kisangyalként viselkedett, semmi baj nem volt vele, a streamingszolgáltató pedig úgy vigyázott rájuk, mint a hímes tojásokra, az pedig a showrunner magánügye, hogy nehéz időszakot élt át, nem tudott már a sorozatra fókuszálni, ezért távozott az éléről. Az már a Covid, nem pedig Whedon hatása, hogy végül a tízrészesre tervezett évadból első körben csak hat epizód készült el: mivel a járvány a forgatásba egy féléves lyukat ütött, így a további négy rész az év egy későbbi szakaszában kerül a nézők elé. A sajtónak az HBO az első négy epizódot küldte ki előzetes megtekintésre, ami ügyes húzás volt, mert ha csak egy-két részt láthatok belőle, akkor most azt írnám, hogy a Nevers nagyon látványos, szuper színészekkel teli, túlzsúfolt és zavaros katyvasz. Whedon nem spórol az ötletekkel és témákkal, és olyan iramban önti ránk őket, mintha nem lenne holnap (oké, neki tényleg nincs), mindehhez pedig olyan sok szereplőt használ, hogy a nézőnek kell legalább két rész, hogy eligazodjon a viktoriánus korabeli, szuperhősös London ki-kicsodájában.

A sztori szerint London egén megjelenik egy rejtélyes, titokzatos, valószínűleg földönkívüli jelenség, mely elbűvöli azokat, akik megcsodálják. Közülük néhányan – elsősorban nők – megváltoznak az élmények hatására, és furcsa, új képességre/képességekre tesznek szert. Őket a társadalom Érintetteknek nevezi, és ne kerteljünk: ők valójában az X-Men mutánsainak megfelelői, akiknek a jelenléte komoly feszültséget okoz a társadalomban. X professzor iskolájához hasonlóan még egy árvaházuk is van, ahol összegyűlhetnek és vigyázhatnak a kisebbekre. Whedon csavarja azonban abban van, hogy egyrészt a feminizmust is beleviszi a showba azáltal, hogy a legtöbb Érintett nő, másrészt fontos témává teszi a bevándorláselle­nességet és az osztályharcot is, és mindezt a viktoriánus Londonba helyezi. A Nevers zsúfoltsága kezdetben valóban zavaró, de a negyedik részre nálam kitisztult a kép, és mintha a sorozat is megtalálná a fókuszát a szereplők és a témák tengerében. Nehezen indul be, de érdemes adni neki egy esélyt.