Egy még nem kutatott, de mindenképpen érdekes, a korai gótika nyomait magán viselő szakrális épület. 

Hol járunk?

Szalóc község a Sajó folyó felső szakaszán, a Rozsnyói medencét néhány száz méterre összeszűkítő mészkőtömbök, a Kónyárt-fennsík és a Szilicei-fennsík közti részen terül el. A kelet-nyugati irányba utazók a falu feletti, bő hetven éve működő Gombaszögi bánya kőfejtésének különlegesen lefaragott hagyássziklájáról azonnal felismerik, hogy már itt járnak, a gömöri bányavidék kapujában. A hely maga évezredek óta lakott, a környék barlangjaiban és a települések határában a kőkor, a kora rézkor, az ókor népeinek nyomát, temetkezését, telephelyét elég sok helyen meg lehet találni. 

A településről

Szalóc első írásos emléke 1243-ban, a tatárdúlás után, az ország újjászervezésének idején keletkezett, ekkor az egri káptalan egyik oklevele említi, 1320-ban már Zalouchháza néven szerepel, ez a név egy helyi birtokos személynevét őrizte meg, egyben udvarház létezését, kisebb birtokközpont létét feltételezhetjük az elnevezés alapján. A birtokrész Berzéte várföldjéből való kihasítással keletkezhetett, s mivel az aranybányászat egykori központja és annak Szalóchoz igen közeli, a Sajó bal partján állt egykori vára királyi birtok volt, minden bizonnyal IV. Béla adományozását lehet feltételezni egyik hű alattvalója jutalmazásaként. Talán éppen a szintén Sajó-parti, gyászos végű Muhi csatában való vitézi cselekedet jutalmaként. A falu a 14. század elején az Ákos nemzetségbeli Bebek család, Felső-Gömör leghatalmasabb és leggazdagabb családjának birtokába jutott, jó fekvése, birtokviszonyai miatt Bebek György 1371-ben a Szalóc részeként létező Gombaszögön a pálos rendnek kolostort alapított, amely több mint kétszáz évig állt fenn, és 1566-ban, a mohácsi vész utáni zavaros időkben pusztult el. A kolostorról azért is fontos a falusi templom esetében említést tenni, mert van olyan feltételezés, mely szerint a mai református templom legrégebbi része a kolostor külső kápolnája lehetett. 

Kérdések a történetéről

Annak egyértelmű és meggyőző bizonyításához, hogy a mai református templom csak egy külső kápolnája lett volna az 1371-ben alapított kolostornak, még további kutatásokra lenne szükség. Ám jó néhány másodlagos bizonyítéknak is mondható tény ezt az állítást cáfolja. Ha már 1243-ban létezett a falu tatárjárás előtti, minden bizonnyal ebben a dúlásban legalábbis részben elpusztított őse, s a falut a berzétei várbirtokból való kiszakítással alapították, akkor feltételezhető, hogy birtokosa templomot is alapított. Hogy ez netán temetkezési kegyhelye is lehetett, erre csak egy ásatás adhatna választ. Annyi biztos, hogy egy korábbi javításkor elvégzett falkutatás szerint a keleti tájolású, szögletes, egyszerű záródású szentély falain a vastag vakolatrétegek alatt freskónyomok találhatók. Ha ezek feltárása megtörténne, mintázatukat, anyagukat, a festékpigmentek összetételét a gombaszögi kolostor egyhajós gótikus, 1371-es alapítású templomának freskóanyagával lehetne összevetni. Mindenképpen érdekes eredmény lenne! 

Emléket állítottak

Amit ma a szalóci református templom formája elárul, az a több építési fázis, több építési stílus. A félköríves diadalív által elválasztott kis szentélyrész a legrégebbi, ennek két támpillére is van, igaz, ezek lehetnek későbbi kialakításúak is. Maga a templom egyhajós, nyugati felén toronnyal, s ami érdekesség, nyitott toronyaljú, tehát belépéskor azonnal a templom egységes belső terébe jutunk, nincs leválasztása a toronynak. Körben szépen faragott karzat fut, a mennyezet kazettás és ornamentumos díszítésű. Figyelemreméltók azok a festett, díszes fatáblák, amelyek 1801-ből származnak, s amelyek jó néhány néhai szalóci református atyafi nevét őrizték meg. Az egykori lakosok mellett a tisztelendő úr meg a kurátorok nevei is ott olvashatók a táblákon. Egy igen érdekes, fallal körbevett, jó állapotú kis templomban, melynek titokzatos múltja van.