A Kreml többolvasatú döntéssorozata nyilvánvalóan tesztelte Kijev válaszreakcióját, a NATO éberségét és Joe Biden amerikai elnök viselkedését.

Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter szerint Oroszország most azt fürkészte, hogy a Nyugat meddig hajlandó elmenni Ukrajna támogatásában. Ha ez így van, akkor a legalább 100 ezer katonát mozgósító csapatösszevonás célja az lehetett, hogy Moszkva jelezze: a NATO az orosz érdekszféra határáig terjeszkedhet és nem tovább.

Magyarán: Ukrajna hiába méretes ország, az oroszok által alkalmazott korlátozott szuverenitás jegyében Kijev mindmáig nem dönthet büntetlenül úgy, hogy felvételét kéri a NATO-ba.

Persze ekkora izmozás után Moszkvának jól jött volna még egy darabot lecsípni Ukrajnából. Oroszország gazdaságilag évek óta egy helyben toporog, szó szerint a hét szűk esztendő korszakát éli, részint a fő exportcikknek számító olcsó kőolaj, részint a nyugati szankciók miatt. Márpedig szeptember 19-én parlamenti választást tartanak, Vlagyimir Putyin elnök népszerűsége tartósan hanyatlik, pláne a pazar krími palotája felvételeinek közzététele óta. Egy sikeres invázió – legalábbis rövid távon – mindig növeli a népszerűséget, arról nem is szólva, hogy a 2014 óta megszerzett területek egyre nagyobb terhet jelentenek.

Konkrétan a szakadár luhanszki és a donyecki régió állami támogatása éves szinten legalább 2–3 milliárd dollárba kerül, mivel a térség életképességéhez fontos iparvállalatok egy része ukrán kézen maradt. A Krímben pedig durva vízhiány van, mert az ukrán vízügyi hatóságok elzárták a fő utánpótlási csatornát, amely a Dnyeper tisztított vizét szállította a területre. Kijev joggal érvel úgy, hogy nincs jogi kötelezettsége az ukrán területen megszálló erőként jelen lévő orosz hatóságok és hadsereg ellátására. Ezért felmerült, hogy a péntekig tartó orosz kardcsörtetés egyik célja lehet a Dnyeper folyó vízgyűjtő területének elérése Herszon városánál.

Az ukrán határ menti történésekbe váratlanul bekavart Prága határozott lépése: az orosz diplomaták tömeges kiutasítása egy dél-morvaországi fegyverraktárban történt robbantás miatt. Ez láncreakciót indított be, a folyamat végét ma nem látni, azt viszont igen, hogy a Nyugat bomlasztásában erőteljesen érdekelt Moszkva időnként nem várt pofont kaphat.

Egyébként a kemény fellépés az egyetlen, amiből ért, minden egyebet a gyengeség jeleként értékel. Ami igazán riasztó, hogy Putyin (aki az alkotmánymódosítás miatt az idők végéig, azaz akár 2036-ig elnök maradhat) egyre inkább politikai buborékban él. Ahogyan Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő fogalmazott, Putyinnak mind kevésbé fontos, hogy a Nyugat mit gondol Oroszországról.

Külpolitikailag tökéletes zsákutca a politikai barátok, szövetségesek hiánya. Hosszan fenntartani ezt az állapotot hallatlanul költséges, a mindenkiben ellenséget látó mentalitás pedig kiszámíthatatlan reakciókhoz vezet. Ha ez így van, akkor a medvetánc folytatódik. Most ugyan a Kreml kis lépést tett hátra, de ha a hagymakupolák mögött élő kifürkészhetetlen, szűk vezetés úgy gondolja, megint előbbre lép.