Csak néhány hete annak, hogy először tettem próbára az Enyaqot, s múlt héten már a modell sportosabb változatának a volánja mögé is beülhettem, mindezt az első nemzetközi sajtóbemutató keretében, Csehországban. A járványellenes intézkedések végre lehetőséget adnak az országhatárok szabadabb átlépésére, így a márka képviselői szerint már nem volt olyan nehéz megszervezni a rendezvényt. Igaz, nagyon korlátozott létszámban, elkerülhetetlen PCR-tesztekkel, amelyeket még a bemutató helyszínén is kötelező volt abszolválni.
De vissza az autóhoz. Tulajdonképpen egy dupla teszten vehettem részt, hiszen a bemutatóra is egy Enyaqkal indultunk, s láss csodát, egyetlen feltöltéssel, négy utassal és csomagokkal a fedélzeten, 380 kilométert tudtunk megtenni úgy, hogy az akkumulátorban még 80 kilométerre elég áram maradt. Az út felét ráadásul autópályán haladtunk – az elektromobilok esetében ajánlott, kevésbé energiafogyasztó 125 km/órás sebességgel. A klasszikus Enyaq iV-t viszont a csehországi Mcely községben található kastély parkolóján rákapcsoltuk a töltőre, s átültünk a Sportline változatba.

Amiben különbözik

Az Enyaq Sportline-t a már ismert fekete karosszériakiegészítők alapján ismerik meg, az oldalsó küszöbborítások a karosszéria színére fényezve jelennek meg, de egyedi modellspecifikus első lökhárítót is találnak az autón – egyesek szerint egy kinyújtott nyelvre emlékeztet –, az elülső sárvédőn pedig megjelenik a Sportline-plakett. Az Enyaq Sportline már alapban teljes LED Matrix fényszórókat kapott, s ehhez a modellhez idővel elérhető lesz a világító hűtőmaszk, amely élőben tényleg nagyon vagány. Tudom, sokak szerint egy fölösleges, giccses, feláras kiegészítőről van szó, de szerintem pontosan ez a különlegesség, amilyet mindenképp akarnék a saját, elektromos meghajtású autómon.
A sportos kivitelezés persze az utastérből sem hiányzik, például integrált fejtámlával rendelkező sportülések, bőrbevonatú, háromküllős, multifunkciós sportkormány és karbonhatású dekorbetétek formájában. A Sportline agresszívabb megjelenéséhez és magatartásához is sokban hozzájárul a sportfutómű is, amely a klasszikus Enyaqhoz képest az első tengelyen 15, míg a hátsón 10 milliméterrel süllyeszti mélyebbre a karosszériát.

Mit rejt a motorház? 

Tulajdonképpen három változatból választhatnak. A 132 kilowattos Enyaq iV 60 éppúgy hátsókerék-meghajtású, mint a 82 kWh kapacitású akkumulátorral szerelt, 150 kW teljesítményű Enyaq iV 80, amely a WLTP-ciklus szerint akár több mint 520 kilométeres hatótávot kínál. Rendelhető lesz viszont még egy 80x jelölésű változat. Ebben az esetben a hátsó motorhoz – mert ugye az Enyaq hátsókerék-meghajtású –, csatlakozik még egy elülső 80 kW-os motor. Persze a teljesítményt nem lehet egyszerűen összeadni, jelen esetben a 150 + 80 képlet nem működne, a rendszer összteljesítménye ugyanis 192 kW, forgatónyomatéka pedig 425 Nm. A hatótáv ez utóbbi esetben 500 km. Az összkerékhajtás nem elérhető állandóan, a rendszer maga dönti el az útviszonyok és a gyorsaság szerint, mikor érdemes a teljesítményt mindkét motorral az elülső és a hátsó kerekekre juttatni. A márka képviselői szerint a szinte állandó 4×4-es meghajtás csak a Sport üzemmódban elérhető. 

Élmény vezetni

Padlógáznál a 80x valóban energikusan meglódul. Az elektromobilok nyújtotta folyamatos gyorsulást és hangtalan suhanást egyszerűen nem lehet megunni, bár azt meg kell jegyeznem, hogy a sportos vezetés elkerülhetetlen velejárója számomra a motor hangja, ez pedig az Enyaqból értelemszerűen hiányzik. A hangon kívül viszont hiányzott még valami. Egyszerűen nem lettem tőle libabőrös. A gyorsulás szuper, lehet vele gyorsan hajtani, de az az igazi „drive” mintha hiányozna belőle. A száguldozást ezzel a járgánnyal nem lehet túlzásokba vinni, az autó végsebességét ugyanis 160 km/órára korlátozták minden egyes változatban. A Sportline 6,9 másodperc alatt éri el 100 km/órás sebességet.
Érezni, hogy az Enyaq nagyon stabilan fekszik az úton, a nagyobb sebességekkel bevett élesebb kanyarokban pedig egyértelmű, hogy az elektronika azonnal működésbe lép, és nagyobb fordulatra kapcsolja az elülső elektromotort, minek köszönhetően a négykerék-meghajtás nagy áttekintéssel megtartja az Enyaqot az úton. Ennek a meghajtásnak majd télen, a behavazott, jeges utakon is nagy hasznát veszik. 
A gyártó azt állítja, hogy a Sportline fogyasztása 17 kWh lesz 100 km-en. A rövidebb, csupán néhány órás tesztelés során az átlagfogyasztás valóban eljutott erre az értékre, de azt meg kell jegyeznem, hogy az út jelentős részét vidéki országutakon, faluk között töltöttem. Mint minden elektromobilnál, ennél is igaz, hogy a fogyasztást rendkívüli mértékben befolyásolja a gyorsaság, a vezetési tempó, az energiát felemésztő rendszerek aktiválása. 
Az Enyaq Sportline igazolta, hogy nem csak marketinghúzás: valóban lehetőséget ad a sportosabb vezetésre, bár érezni, hogy vannak tartalékai, ami talán nem is baj, valamit ki kell spórolni az RS számára is.