Az 1989-es rendszerváltás egyik nagy álma, és – ahogyan utólag kiderült – illúziója az volt, hogy Kelet-Közép-Európában is megkaphatja az értelmiségi réteg az őt megillető helyet és funkciót a társadalomban. Azt a helyet és funkciót, amelyet a modernizáció révén Nyugat-Európában elért. De nem ez történt. Nálunk szinte minden társadalmi dilemma politikai értelmezést kapott, ezért hektikus kérdések és elkapkodott válaszok születtek.

Mindezek ellenére Csehszlovákia felbomlásakor, vagyis 1992/93-ban, utána pedig a mečiari rendszer bomlasztó hatásának ellensúlyozására 1997-ben politikusaink rádöbbentek, hogy önmaguk képtelenek megoldást találni a helyzetre, ezért újfent az értelmiségiekhez fordultak segítségért. És az értelmiségiek 1989 után még egyszer a változtatások mellé álltak.

1997. január elején létrejött egy nagy találkozó Csölösztőn, ahol felvetődött, hogy alakuljon meg egy értelmiségi fórum, azzal a céllal, hogy azon belül artikulálódjanak a szlovákiai magyarság dilemmái. Ugyanez év áprilisában Ipolyságon meg is alakult a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, amely szervezetét tekintve nem tagságra, hanem a fórum Nyilatkozatának aláíróira épült. Vezetőségét az egy évre választott szóvivők alkották. Az elfogadott nyilatkozat szövegének minden mondatát érdemes lenne újraelemezni, és társadalomtörténeti meg politológiai szempontból kimutatni, miben és mennyire változtak meg nemcsak azok a körülmények, amelyek determinálták létrejöttét, hanem azt is, miben és mennyiben módosultak azok a fogalmak, amelyeket a nyilatkozat mozgósított. De mivel a Nyilatkozat az „európai értékeket” emelte ki alapvető orientációs pontként, az az évi népszavazáskor (NATO-tagság, közvetlen elnökválasztás) a szlovákiai magyar választókat a Fórum szóvivői pozitív voksolásra kérték fel. A rákövetkező egy év munkájának is meglett az eredménye. Az 1998-as parlamenti választáson a HZDS ugyan győzött, de ez nem volt elég a kormányalakításra, és az MKP megerősödve bekerült a parlamentbe, sőt a későbbi kormánykoalíciónak is a tagja lett. Vagyis az az európai értékrend, amelyet az Alapszabályban és a nyilatkozatban a Fórum deklarált, egyszerre elérhetővé vált. Igen ám, de a Fórum azon aláírói, akik személyes értékrendjüket, eszmei orientációjukat és karrierelképzeléseiket tekintve eleve szorosabban kapcsolódtak az akkori MKP különböző köreihez, elveszítették azt a motivációt, amely másfél-két évvel a Fórum megalakulása előtt vezette őket, és átnyergeltek a másik lóra. Politikusként vagy a politika dédelgetettjeiként már nem fűződött érdekük a Fórum további működtetéséhez,  ezzel az az értelmiségi civil kezdeményezés szép lassan elhalt, és sorsában szinte megelőlegezte a későbbi, hasonló céllal alakult Szlovákiai Magyarok Kerekasztala jellegét.

Mintha szlovákiai magyar környezetben az értelmiségiek minden kezdeményezése arra nézvést, hogy a politikumtól függetlenül artikulálja saját létezését, „föl-földobott kő” lenne.

Mészáros András