A méhek alapvetően nem agresszívek, a pollent gyűjtő méhek általában csak akkor csípnek, ha rájuk lépünk, beléjük tenyerelünk vagy egyéb módon „bántjuk” őket. Csak egyszer képesek csípni, fullánkjuk gyakran beletapad az áldozatba, és ez az élőlény pusztulását okozza. A méh csípéskor nemcsak mérget (úgynevezett apitoxint) bocsájt ki, hanem egy olyan anyagot is, mely a közelben lévő többi méhet is figyelmezteti a veszélyhelyzetre, és támadó magatartást vált ki belőlük. Éppen ezért az első, egyik legfontosabb teendőnk, hogy méhcsípéskor azonnal menjünk el a helyszínről. A méhméreg fő összetevője egy mellitin nevű toxin, ez felelős a csípés utáni fájdalomért. Emellett a méreg tartalmaz hisztamint is (egyéb anyagok mellett), mely szintén fájdalmat és viszketést okoz. Nagyon fontos, hogy a csípés után azonnal távolítsuk el a méh fullánkját, ez ugyanis még a csípés után akár egy percig is pumpálhatja a mérget.

A jelszó a gyorsaság. Próbáljuk meg a körmünk vagy akár egy hitelkártya segítségével „kiemelni” a méhet anélkül, hogy összenyomnánk, összecsípnénk, ez utóbbi esetben ugyanis megvan annak az esélye, hogy a méregzsákot is összenyomjuk. A csípés helyén kialakuló kipirosodott, duzzadt területre tegyünk hideg borogatást, ez enyhíti a fájdalmat és csökkenti a viszketést is. A viszketés ellen hatékony lehet például az antihisztamint, szteroidot vagy mentolt tartalmazó kenőcs.

A méhméreg erősen savas kémhatású, ezért gyakran azt tanácsolják, hogy a csípés helyét lúgos kémhatású anyaggal kezeljük, hogy a mérget semlegesítsük. Azonban a méreg nem marad a bőr felületén, hanem mélyebb rétegekbe hatol be, így a semlegesítő anyag nem ér el hozzá. Ezért a legtöbb házi módszer nem hatásos.

A méhcsípés helye kifejezetten fájdalmas lehet a balesetet követő néhány órában, de a viszketés és az érintett terület duzzanata akár egy hétig is megmaradhat. Az emberek nagyjából két százaléka nagyon érzékenyen reagálhat a méhcsípésre, és az allergiás reakció akár úgynevezett anafilaxiás sokkot is kiválthat. Ha a méhcsípés szokásos tünetein kívül mást is tapasztalunk, például a bőr égő érzését, viszketését, csalánkiütést, ödémásodást, orrfolyást, a szem kivörösödését és a szemhéjak feldagadását, nehézlégzést, légszomjat, szapora vagy szabálytalan szívverést, hasfájást vagy hasi görcsöket, esetleg hányást, fejfájást vagy éppen szorongást, halálfélelmet, azonnal forduljunk orvoshoz!

(hp)