A középkorú vagy idősebb korosztályok számára Kelet-Szlovákia hadtörténelme jó esetben nem jelent fehér foltot. A Duklai-hágónál és az attól délre kialakított „emlékrendszernél” sokan járhattak különböző kirándulások alkalmával. A szovjet, valamint csehszlovák hőskultusz mellett azonban korábban nem fértek meg az első világháború emlékei, holott a duklai harcoknál nem kisebb jelentőségű ütközetek zajlottak a térségében 1914 novemberétől 1915 májusáig. 50 ezer halottat eredményezett a zempléni-galíciai határvidéken zajló vérontás orosz, osztrák-magyar és német részről egyaránt.

Döntő jelentőség

Az osztrák-magyar, illetve a német hadvezetés 1915 elején súlyos csapást szeretett volna mérni a lengyel, a galíciai és a Kárpát-medencén belüli területeket is birtokló cári hadseregre. A télen indított támadás azonban kudarcot vallott, majd az azt követő hónapokban két erőteljes orosz offenzívával kellett szembenézniük. Az orosz cél az volt, hogy a Kárpátokon áttörve hatoljanak be a Magyar Királyság belsejébe, s ezzel kényszerítsék térdre a Monarchiát – vagyis óriási volt a harcok tétje. Március 20-án az orosz csapatok hatalmas erejű támadást indítottak, amely aztán a „kárpáti húsvéti csataként” is emlegetett ütközetben kulminálódott. Az óriási véráldozat éredménye végül az volt, hogy az osztrák-magyar csapatoknak német támogatással sikerült megállítani a cári seregek támadását, majd 1915 májusára a gorlicei áttörésnek köszönhetően végleg visszaszorították őket a térségből.

Újraéledő emlékezet

Az 1915-ös harcok következtében sok tucatnyi katonatemető jött létre a mai Szlovákia északkeleti részében. Legtöbbjük több szinte teljesen feledésbe merült az államszocialista időszakban, hogy aztán különösen az ezredforduló után új lendületet kapjon a felújításuk. Az állami és a tudományos intézmények mellett különösen a Beskyd Hadtörténeti Klub jóvoltából a civil szféra is kivette részét a munkából. Volt már példa arra is, hogy a tevékenység határon átnyúló, szlovák-lengyel INTERREG-es pályázatok keretében zajlott. Pár éve létrehoztak egy többnyelvű, magyarul is böngészhető informatív honlapot, amelyet a 1914-medzilaborce-1918.sk címen érhetünk el.

A környéket bejárva gyorsan világossá válik, hogy az önkormányzatok felismerték a háborús emlékekben rejlő turisztikai lehetőséget – a szlovák nyelvű sajtó pedig már egy évtizede rendszeresen cikkezik a témáról. Sok esetben út menti és információs – javarészt szlovák és angol nyelvű – táblák jelzik a temetők elhelyezkedését, valamint a hadtörténelmi háttérről is tájékoztatást nyújtanak. A téma iránt érdeklődők tehát igazi „csemegében” részesülhetnek, ha felkeresik a környéket.

Új kiállítás

Július 3-án új, állandó és tematikus tárlatot nyitottak meg Mezőlaborcon, a Andy Warhol Modern Művészeti Múzeumnak helyet adó épület földszinti részében. A kiállítás a környéken zajló 1914-1915-ös harcokba nyújt betekintést. Jelenleg mindössze három közepes méretű teremben helyezték el a gyújteményt, amelynek már kilátásba is helyezték a jövőbeli bővítését. A adományalapú belépő megváltásáért cserébe számos korabeli tárgyi emléket és hadi eszközt nézhetünk meg. A falakat szövegben igencsak gazdag, szlovák és angol nyelvű táblák díszítik, amelyet az 1914-es hadi előzményektől kezdve egészen a hadi temetők létrejöttéig követik végig az eseményeket. Ha valaki – elsősorban a szövegek elolvasása miatt – rászánja magát a komótos nézelődésre, egészen biztosan képbe kerül a témával kapcsolatban.

„Sírtúra“

A Mezőlaborci járás területén összesen 17 ezer halottat temettek el 40 helyszínen. Több tucatnyi temető közül válogathatunk a környéken, amelyekről a már említett honlapon kaphatunk áttekintést. A temetők gondozásáért az önkormányzatok felelnek. A háborús emlékek újrafelfedezése kapcsán tanösvényeket is létrehoztak a térségben.

Az egyik tanösvény a Mezőlaborctól 12 kilométerre délkeletre fekvő Virava (Výrava) község erdőiben található. A környék egészen brutális harcok színhelye volt 1915 áprilisában, hiszen a falutól nyugatra eső Kobyla (638 m) csúcsa stratégiai fontosságú pont volt mindkét harcoló fél számára.

A 3,7 kilométer hosszú tanösvény sajnos nincs a legjobb állapotban, ugyanis komoly tájékozódást igényel már az is, hogy megtaláljuk a pontot, ahol a zöld jelzés bevezet minket az erdőbe. Ehhez a falucska Mezőlaborc felé futó északkeleti végén, egy út menti feszülettel szemben kell keresztülvágnunk egy réten, a Lab-patak jobb oldalán – érdemes hozzá valamilyen túraaplikációt használnunk, összevetve azt a túraösvény interneten fellelhető térképével.

Ahogy a rétet szegélyező erdei utat megtaláljuk, már könnyebb dolgunk van: a zöld jelzést innentől kezdve könnyű nyomon követni. Összesen hat információs táblát helyeztek el az útvonalon, amelyek kiválóan mutatják be a harcok hátterét és lefolyását. A gerinc közelében még mindig láthatóak a futóárkok nyomvonalai, s itt hozták létre a tömegsírokat is. A környék hegységei nem túlságosan magasak, ám annál sűrűbbek és vadabbak az erdők, s gyakoriak a meredek hegyoldalak is. Az ember akaratlanul is belegondol, hogy milyen elkeseredett küzdelem folyhatott itt még szinte téli körülmények között…

Az ösvény két temetőjében immáron 106 éve, az erdő teljes nyugalmát élvezve fekszenek a katonák, akik közül a legtöbb azonosítatlan – olyannyira, hogy gyakran a nemzetiségüket sem tudjuk. A második helyszínen ugyan néhány német férfi nevét is elolvashatjuk az egyik fejfán, a velük szemben álló kereszten azonban mindösszesen annyi áll: 160 ismeretlen katona. Idén az önkormányzat láthatóan még nem kaszáltatta le az aljnövényzetet – bár meg kell vallani, ha a csalán nem is, a kék nefelejcs nevében és megjelenésében is illik a megannyi fiatal férfi sírjára.

Csontok kriptája

Az egész térség talán legdöbbenetesebb helyszíne Telepócon (Osadné) található. A festői fekvésű, Szinnától (Snina) mintegy 20 kilométerre északra fekvő faluban az 1930-ban épített Úr Mennybementele ortodox templomot kell felkeresnünk. Akár hajnali háromkor is megtehetjük ezt, ugyanis az épület és az alatta levő kripta állandóan nyitva van. A domboldalon felvezető út az ortodox parókián keresztül vezet, ám ide is bátran benyithatunk. Nyilván megbíznak a látogatókban, aminek alighanem mélységesen lelki okai vannak: a templom kriptájában, az apszis alatt 1025 katona csontmaradványai találtak végső nyughelyet – közül 64 fő személyazonossága is ismert. Ki merne egy ilyen helyen eltulajdonítani bármit is? A kriptát még 1933-ban hozták létre, miután exhumálták a környékbeli tömegsírokban nyugvó elesett katonákat. A faluról szóló könyvecskét és hűtőmágneseket is vehetünk, a pénzt pedig egy becsületkasszába dobhatjuk be.

A falakon az ortodox ikonok és közérdekű információk mellett egy Istenhez fohászkodó szöveg is olvasható, amelyet egy elesett katona zsebében találtak: „Éjfélkor támadunk. Azonban nem félek: hiszen nézel minket. Sziréna… Mit lehet tenni, mennem kell (…). Még azt akarom mondani, ahogy azt tudod, a csata borzasztó lesz, s lehet, hogy már ezen az éjszakán bekopogtatok Hozzád.”

Mi napszálltakor kerestük fel a helyet, s a csendes ruszin falucska, a párába burkolózó természetközel ha lehet, csak tovább növelte a helyszín hatását. Szabadon be lehet menni a templomba is, amely belterében látogatók híján ilyenkor tökéletes csend honol. Jó esély van e helyütt arra, hogy az ember véglegesen és visszavonhatatlanul pacifistává váljon, ha esetleg addig a pillanatig még nem volt az.