Most ennyit tudunk az esetről, amelyről leginkább Cimanouszkaja maga beszélt, hiszen a másik oldal nem az, amelyik kérdésekre válaszolna.
A futónő azóta egy bécsi járatra szállt fel, és később éri el Lengyelországot, ahol menedékjogot kapott.

A hidegháború alatt bevett gyakorlat volt a sportolók disszidálása az olimpián, de akár az orosz balett nemzetközi turnéja során is. Manapság főleg a kubai kosárlabdások felejtették ott magukat az USA-ban alkalmanként, egy-egy meccs után.

A mostani eset különlegességét az adja, hogy a jelenlegi tudásunk szerint ez nem megtervezett disszidálásnak tűnik. A felgyorsult kommunikáció, az átpolitizáltság és a Lukasenka-rezsim működése ért össze. A futónő szakmai vitába keveredik a csapatvezetéssel, amelyben nem meggyőzik; hanem hagyományos autoriter módon együttműködésre akarják kényszeríteni. Hiszen a rezsim érdeke a több érem, maximalizálni kell, nem az egyéni szempontokat, sérülési kockázatokat mérlegelni. Csakhogy Cimanouszkaja nem akar kötélnek állni.

Itt a különbség a Hosszú Katinkaés a Cimanouszkaja-ügy között. Míg Katinka megtehette, hogy nem indul el egy számon, a belarusz futónőnek nem volt alternatíva. Politikai nyomás indult el, mivel azonnal politikai szintre eszkalálták a vezetői a döntést.

Láthatólag szinte 24 órán belül az állami média belefogott a karaktergyilkosságba Minszkben, indultak az anyagok róla, hogy mennyire rossz csapatjátékos.
Férje Ukrajnába menekült, Cimanouszkaja a lengyel nagykövetségre, miután éppen csak időben szólt a tokiói reptéren, hogy kényszer hatására akarják egy hazai járatra feltenni.

Durva jelzés, hogy Vitalij Sisav emigráns fehérorosz aktivistát hétfőn felakasztva találták meg egy kijevi parkban, ahova eredetileg futni indult.

Raman Prataszevics Ryanairjáratát földre kényszerítették pár hónapja, és azóta is házi őrizetben van az ellenzéki aktivista, párjával együtt. Nem ismeretlen a világtörténelemben a szovjet emigráns ellenzékiek kivégzése, de most 2021-et írunk, és a belarusz rezsimről beszélünk. A futónő számára nem az a kérdés, hogy lengyel színekben tudja-e folytatni a versenyzést. Először a saját és családja biztonságát kell alaposan megszervezni, egy új életet felépíteni. Nem könnyű vállalkozás ez akkor, amikor egy fizikai erőszakban gyakorlott, korlátokat nem ismerő rezsimmel áll szemben. Jól jelzi, hogy itt, Európában még mindig vannak kormányok, amelyek akár emberéletekről döntenek.

Persze ne feledkezzünk el a meggyilkolt máltai újságírónőről, a Kuciak-párról vagy az angol földön kivégzett orosz disszidensekről. Ez a valóságunk, amelyben ezek nem kivételek, hanem az autoriter államok természetes, velejáró trendjei. Most az olimpián is kitüremkedett egy elnyomó politikai rendszer hétköznapi működése.
Ha ezeket az eseteket vesszük alapul, akkor demokrácia az, ahol nem kell félnie a saját kormányától az embernek. Érdemes arra törekedni, hogy ez így is maradjon.