Az egészségügyi minisztérium tárcaközi egyeztetésre bocsátotta a kórházreform tervét, aminek az a lényege, hogy a kórházakat öt kategóriába sorolnák attól függően, hogy milyen műtéteket végezhetnek. A tárca szerint erre a kórházi ágyak rossz kihasználtsága miatt van szükség. A „lefokozásra” ítélt kórházak között több is magyarlakta vidéken található, például a komáromi, a királyhelmeci vagy a rimaszombati. Mivel ez utóbbi vonzáskörzetében élek, ennek kapcsán próbálom elképzelni, mi történne, ha a minisztérium véghez vinné ezt az ötletet.

Röviden: katasztrófa. A rimaszombati kórház komplex ellátást nyújt évente több ezer betegnek, 70 százalékuk akut ellátásra szorul, vagyis minél hamarabb segítségre van szükségük, nincs idő Besztercebányára utazgatni. Emellett a kórház a város legnagyobb munkaadója is, vagyis a leminősítése súlyos gazdasági következményekkel járna a régióra nézve, főleg, hogy eleve magas a munkanélküliség. És ezek csak az azonnali hatások: hosszú távon a leminősítés a régió biztos pusztulásához vezet.

Eleve nagy innen a fiatalok elvándorlása, és ez csak fokozódna, ha még egy normális kórház sem lenne a városban: ki akar olyan helyen lakni, ahol még a szükséges orvosi ellátást sem kaphatja meg? Nyilvánvaló, hogy egy efféle reform ötlete kizárólag Pozsonyban, egy, a valósággal nem igazán érintkező buborékban születhetett. Feltételezi ugyanis, hogy ha valakinek akut egészségügyi problémája van, akkor van autója, amibe bármikor beugorhat, hogy a sok kilométerre lévő kórházba menjen. Vagy hogy van mellette valaki, aki el tudja vinni a sürgősségire. Hogy jók az utak, így simán el lehet jutni az orvoshoz. Azt mindenki tudja, hogy az egészségügy ezer sebből vérzik Szlovákiában, de a megoldás nem lehet az, hogy komplett régiókat zárnak el a hozzáférhető orvosi ellátástól.

A tiltakozás persze azonnal megindult, de egyelőre szórványosan, helyi szinten. Komáromban civilek gyűjtik az aláírásokat, a rimaszombati kórház érdekében Juhász Péter főorvos, Cziprusz Zoltán, az MKP alelnöke, Jozef Šimko polgármester és Vavrek István volt hidas képviselő is felszólalt. Volt ugyan előttük egy „Szövetség” feliratú pódium, de ők helyi emberek, akik közvetlenül a régió érdekében küzdenek. Érthetetlen, hogy az alakuló magyar párt miért nem állt bele teljes mellszélességgel, országos szinten a kórházak megmentésének ügyébe. A teljes magyarlakta vidék érintett, a Szövetség koordinálhatná a tiltakozásokat és az aláírásgyűjtést, ebből kizárólag jól lehetne kijönni, végre megmutathatnák, hogy tudnak együttműködni és tényleges eredményeket felmutatni. A három pártelnök sokkal jelentéktelenebb ügyek miatt is tartott már közös sajtótájékoztatót, most meg csend van.

De az egész nemcsak helyi szintről nézve problémás, hanem politikailag sem áll stabil lábakon. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy ez a kormány képes lenne ténylegesen kivitelezni és végigvinni egy ilyen bonyolult reformot, mikor sokkal banálisabb problémák miatt szinte havi rendszerességgel szétesés fenyegeti a koalíciót.

Még egyszer a végére: nyilvánvaló, hogy az egészségügy javításra szorul. De ez a terv, ezzel az inkompetens kormánnyal egyenes út a katasztrófához. Itt, Rimaszombatban már évek óta nem nagyon van munka. Ha ez a reform megvalósul, normális egészségügyi ellátás sem lesz.