Az ombudsman által készített felmérésben azt vizsgálták, mennyire hozzáférhető a vasúti közlekedés azok számára, akiknek a mozgásuk korlátozva van, emellett kíváncsiak voltak arra is, milyen akadályokkal kell megküzdeniük az érintett személyeknek az utazás során. Az emberjogi biztos megállapította, hogy az állam nem rendelkezik kellő adatokkal ebben az ügyben, így már a helyzet feltérképezése sem mondható sikeresnek. Patakyová szerint pedig épp az átfogó ismeretek alapozhatnák meg a rendszerszintű intézkedések kidolgozását.

Alacsony hatékonyság

Az elemzés alapján a Szlovák Vasúttársaság (ZSSK) állomásai és megállói közül 389 alkalmatlan arra, hogy mozgássérült személy is használni tudja. Ez azt jelenti, hogy a megállók több mint fele (51,05%) még elméletben sem akadálymentes. Az elemzés készítői egy próbaút keretein belül saját bőrükön tapasztalták meg, hogy az egészséges emberek számára teljesen banálisnak számító műveletek – mint például a vonatra való felszállás – mekkora kínt jelentenek a mozgáskorlátozottaknak. Ha látszólag léteznek is elérhető szolgáltatások az akadályok kikerülésére a vasúti közlekedésben, a mindennapi életben ezek gyakran nem működnek, vagy épp hiányzik a személyzet, aki segíthetne az igénybevételükben. A távolsági járatok esetében a vonatok 59,73%-a rendelkezik egy vagonnal, amelyben a kerekesszékkel is viszonylag problémamentesen lehet mozogni. A gond az, hogy gyakran hiányzik az emelőszerkezet – mindössze a szerelvények 46,46%-a rendelkezik saját technikával. A regionális összeköttetésekkel kapcsolatban nem tudtak pontos adatokkal szolgálni a vasúttársaság dolgozói, a hivatal által begyűjtött információk szerint azonban körülbelül 60%-os arányról lehet szó. „Előre lefoglaltam az akadálymentes kocsit és az emelőszerkezetet, ám ennek ellenére is emelő nélkül tettek fel a vonatra. Az ilyen mozdulatnál úgy érzem, a földre zuhanok” – írta a felmérés egyik névtelen kitöltője. „Az egészségkárosodottak önállósága és függetlensége egyelőre egy nagyon távoli álom, aminek a megvalósításához nem közelítünk. Többnyire elengedhetetlen a vasúti személyzet vagy egyéb személy asszisztálása” – állapítja meg az ombudsman. 

A dokumentumban elismerik, a felújítások és átépítések során már egyre gyakrabban odafigyelnek az akadálymentes környezet biztosítására. Az alacsony padlós vonatok beszerzése is pozitív változás, 2010-ben ugyanis a vasúttársaságnak nem volt saját felhajtórámpával ellátott alacsony padlós szerelvénye. Az elemzés kidolgozói megjegyzik, ez nem orvosolja a problémát teljes mértékben, a megállók átépítése költséges ugyan, de elengedhetetlen lépés. Nem elég az új, illetve megújuló állomásokat kellőképp felszerelni, a célzott akadálymentesítésre kellene fektetni a hangsúlyt. Az emberjogi biztos szerint erre nagyon kevés példa van, és sajnos ezek közül sem mind pozitív. 2014-ben és 2015-ben 45 darab mobil emelőt vásároltak 39 vasútállomásra, de mint később kiderült, ez nem volt a legszerencsésebb befektetés, mivel jelenleg  közülük csupán 21-et tudnak alkalmazni. A többi esetben az épület technikai állapota ezt nem teszi lehetővé. 

Az emelő kevés 

Köböl Tibor, az Egészségkárosodottak Nemzeti Tanácsának alelnöke lapunk érdeklődésére elmondta: az akadálymentesítéshez néhány elvétve biztosított emelőnél sokkal többre van szükség. „A jelentés teljes mértékben tükrözi a Szlovákiában uralkodó helyzetet a közlekedés terén. Valóban történtek különféle intézkedések, ezek azonban nem univerzális jellegűek, csak pótmegoldásként lehet őket értékelni. Mindenféle emelőszerkezetek és hasonló provizórikus megoldások nem elegendőek ahhoz, hogy akadálymentes legyen a közlekedés” – osztotta meg véleményét a lapunkkal. A szervezet alelnöke elmondta, a magyarországi Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége állásfoglalásban mondta ki, hogy az emelőszerkezetek használata nem számít akadálymentesítésnek. „Mindig valamilyen akadályt képeznek” – utalt a Szlovákiában is gyakran meghibásodó segédeszközre. 

Reménytelen helyzetben

A jelentés összefoglalójából az is kiderül, a kutatásba igyekeztek bevonni azokat, akiket ez a téma a leginkább érint. Az egészségkárosodottak számára kidolgoztak egy kérdőívet, amelyet eljuttattak több szervezethez, köztük az Egészségkárosodottak Nemzeti Tanácsához is. Az érdeklődés azonban rendkívül alacsony volt, mindössze 45 résztvevőtől érkezett visszajelzés. „Értjük az egészségkárosodottak reményvesztettségét, hiszen napi szinten akadályokat kell leküzdeniük, és harcolniuk kell a számunkra természetes dolgokért” – írja Patakyová. Köböl szerint az apátiának több oka lehet, ezek közül kettőt emelt ki: „Az érdektelenség tükrözi azt a frusztrációt, amellyel fogadják az egészségkárosodottak ezt az évek óra fennálló állapotot. Bármilyen ígéretek is hangzottak el, még mindig nagyon messze vagyunk a végső céltól. A másik dolog az, hogy ennek a helyzetnek köszönhetően nagyon kevesen használják a tömegközlekedési eszközöket. Ha csak a vasúti közlekedést vesszük, akkor néhány nappal előre kell az utazási szándékot jelenteni, és még akkor sincs teljes garancia arra, hogy a megfelelő vonat valóban rendelkezésre fog állni. Aki csak teheti, másképp utazik” – folytatta Köböl, majd hozzátette, nagyon sokszor előfordult, hogy valaki ott ragadt a célállomáson, és technikai okok miatt nem tudott hazajutni. „Hamarabb lehet repülni, mint vasúton utazni” – mondta arra utalva, hogy míg a reptereken iskolázott alkalmazottak gondoskodnak az egészségkárosodottak utazásáról, addig a vasúton nem igazán van lehetőség asszisztens szolgálatra. „Sajnos nálunk nagyon sok kis állomáson még az időseknek is problémát okoz beszállni, nem még egy kerekesszéken közlekedő embernek” – zárta a szervezet alelnöke. 

Mentegetőző szaktárca

Patakyová, amellett, hogy rámutat az akadálymentesítés hiányosságaira, javaslatokat tett a közlekedésügyi minisztériumnak is. Az emberjogi biztos úgy véli, a szaktárca lehetne az a központi szerv, amely felelősséget vállal a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vasúti személyszállítással kapcsolatos vállalásainak a teljesítéséért. A közlekedésügyi minisztérium egyelőre nem kívánt állást foglalni ez ügyben, a lapunkhoz eljuttatott tájékoztatásban az áll, erre majd akkor kerülhet sor, ha „megismerkedtek az említett jelentéssel”. Miriama Švikruhová, a tárca sajtóosztályának a munkatársa válaszában kifejtette, a közlekedés akadálymentesítése terén fokozatosan javul a helyzet. „Minden új vonat a mozgáskorlátozott személyek beszállásához van igazítva, beleértve az átalakított illemhelyeket is, amelyek felszereltségben is megfelelnek a különböző fogyatékossággal élő személyek igényeinek” – közölte Švikruhová. Mint kiderült, a vasúti infrastruktúra modernizálási terveibe bekerültek olyan rendszerek, amelyek eltávolítják az akadályokat, és a mozgáskorlátozott személyeknek nem csupán a vonatra való természetes felszállást teszik lehetővé, hanem az egyes peronok közötti átjárást is. A tárca továbbá azt állítja, hogy civil szervezetek, valamint a Kassai Műszaki Egyetem közreműködésével egy átfogó stratégián dolgoznak, amely az ENSZ-egyezményből indul ki, és idővel komplex kormánytervezetté alakul. „A cél az, hogy olyan jogalkotási és pénzügyi intézkedések rendszerét, majd ezt követően nemzeti stratégiát hozzunk létre, amelynek köszönhetően ez a kérdés tükröződik majd minden olyan területen, amelyre kihat – nemcsak a vasúti, hanem a közúti, légi és vízi közlekedésben is” – állítja Švikruhová.