Az El nem feledett szomszédok megemlékezés kezdetén megszólaltak a harangok a városban a holokauszt és a faji erőszak áldozatainak emlékére. 1941. szeptember 9-én fogadta el az akkori szlovák kormány az úgynevezett Zsidókódexet, ami Szlovákia területéről 57 600 zsidó ember deportálásához vezetett. Érsekújvárban az üldöztetés roma áldozataira is emlékeztek. Gál Teodóra a városi hivatal munkatársa felolvasta Ivan Eľko, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház egyetemes püspökének levelét, aki hangsúlyozta, nem szabad feledésbe merülnie a tragédiának, emlékeznünk kell az áldozatokra.

„A „munkaerő-toborzás” leple alatt 1942 februárjában megkezdődött a zsidók deportálása Szlovákiából, az akkor megszállt lengyelországi, auschwitzi, a sobibóri, a majdaneki, a treblinkiai, valamint a Lublin környékén lévő haláltáborokba. 57 transzport során 57 650 különböző korú zsidót deportáltak, az éppen megszületett csecsemőktől az idősekig, akiket hordágyon raktak be a marhavagonokba. Az 57 650 ember közül 285 maradt életben. A deportálásokat 1942 októberében leállították és ekkora Szlovákiában hozzávetőleg 18 ezer zsidó élt, akik közül 1944-ben hasonló körülmények között hozzávetőleg további 12 ezren meghaltak” – hangsúlyozta beszédében Lang Tamás, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének tagja, az Érsekújvári Zsidó Hitközösség elnöke. Lang Tamás végezetül Elie Wiesel, auschwitzi túlélő szavait idézte, aki a Nobel-békedíj átvételekor ezt mondta: „Néha túl tehetetlenek vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk az igazságtalanságot, de soha nem adhatjuk fel a tiltakozást ellene.”

Klein Ottokár, Érsekújvár polgármestere beszédében hangsúlyozta, hogy Érsekújvárott a helyi zsidókat a város központjában kialakított gettóba tömörítették. „Az Érsekújvárból, Galántáról, Vágsellyéről és a környező településekről begyűjtött zsidókat a téglagyár területére vitték. Itt a szenvedésük nem ért véget. 1944 júniusában Érsekújvárból és a környékről összesen 4 843 zsidót vagoníroztak be. A zsidókat Auschwitzba deportálták, ahonnan esélyük se volt a hazatérésre. A deportáltak alig tíz százaléka tért haza, de a családjuk, a feleségük, a férjük, az édesapjuk, az édesanyjuk vagy a gyermekeik nélkül. Szinte minden családból csonka család lett. A koncentrációs táborokban megölt érsekújváriak névsora a zsinagógában elhelyezett márványtáblákba van vésve. Emlékeztessenek mindenkit ezekre a szörnyű eseményekre. Bár a koncentrációs táborokban szörnyű halált haltak, de mindegyikük addig élni fog, amíg legalább egy ember megemlékezik róluk“ – mondta Klein Ottokár, aki Kádek Norbert alpolgármesterrel együtt részt vett az áldozatok neveinek felolvasásában. Salczman Tamás és Braunkfeld Tibor azokról a megmentőkről szóltak, akik a nehéz időkben, életüket kockáztatva segítettek az embertársaiknak.

Az emlékünnepség résztvevői egymást váltva olvasták fel azoknak az érsekújvári zsidó áldozatoknak, köztük családapák, családanyák és kicsi gyermekeik neveit, akik a haláltáborokban hunytak el. 

Az El nem feledett szomszédok megemlékezés kezdetén megszólaltak a harangok a városban a holokauszt és a faji erőszak áldozatainak emlékére. 1941. szeptember 9-én fogadta el az akkori szlovák kormány az úgynevezett Zsidókódexet, ami Szlovákia területéről 57 600 zsidó ember deportálásához vezetett. Érsekújvárban az üldöztetés roma áldozataira is emlékeztek. Gál Teodóra a városi hivatal munkatársa felolvasta Ivan Eľko, a Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus egyház egyetemes püspökének levelét, aki hangsúlyozta, nem szabad feledésbe merülnie a tragédiának, emlékeznünk kell az áldozatokra. „A „munkaerő-toborzás” leple alatt 1942 februárjában megkezdődött a zsidók deportálása Szlovákiából, az akkor megszállt lengyelországi, auschwitzi, a sobibóri, a majdaneki, a treblinkiai, valamint a Lublin környékén lévő haláltáborokba. 57 transzport során 57 650 különböző korú zsidót deportáltak, az éppen megszületett csecsemőktől az idősekig, akiket hordágyon raktak be a marhavagonokba. Az 57 650 ember közül 285 maradt életben. A deportálásokat 1942 októberében leállították és ekkora Szlovákiában hozzávetőleg 18 ezer zsidó élt, akik közül 1944-ben hasonló körülmények között hozzávetőleg további 12 ezren meghaltak” – hangsúlyozta beszédében Lang Tamás, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének tagja, az Érsekújvári Zsidó Hitközösség elnöke. Lang Tamás végezetül Elie Wiesel, auschwitzi túlélő szavait idézte, aki a Nobel-békedíj átvételekor ezt mondta: „Néha túl tehetetlenek vagyunk ahhoz, hogy megakadályozzuk az igazságtalanságot, de soha nem adhatjuk fel a tiltakozást ellene.” Klein Ottokár, Érsekújvár polgármestere beszédében hangsúlyozta, hogy Érsekújvárott a helyi zsidókat a város központjában kialakított gettóba tömörítették. „Az Érsekújvárból, Galántáról, Vágsellyéről és a környező településekről begyűjtött zsidókat a téglagyár területére vitték. Itt a szenvedésük nem ért véget. 1944 júniusában Érsekújvárból és a környékről összesen 4 843 zsidót vagoníroztak be. A zsidókat Auschwitzba deportálták, ahonnan esélyük se volt a hazatérésre. A deportáltak alig tíz százaléka tért haza, de a családjuk, a feleségük, a férjük, az édesapjuk, az édesanyjuk vagy a gyermekeik nélkül. Szinte minden családból csonka család lett. A koncentrációs táborokban megölt érsekújváriak névsora a zsinagógában elhelyezett márványtáblákba van vésve. Emlékeztessenek mindenkit ezekre a szörnyű eseményekre. Bár a koncentrációs táborokban szörnyű halált haltak, de mindegyikük addig élni fog, amíg legalább egy ember megemlékezik róluk“ – mondta Klein Ottokár, aki Kádek Norbert alpolgármesterrel együtt részt vett az áldozatok neveinek felolvasásában. Salczman Tamás és Braunkfeld Tibor azokról a megmentőkről szóltak, akik a nehéz időkben, életüket kockáztatva segítettek az embertársaiknak. Az emlékünnepség résztvevői egymást váltva olvasták fel azoknak az érsekújvári zsidó áldozatoknak, köztük családapák, családanyák és kicsi gyermekeik neveit, akik a haláltáborokban hunytak el. Összesen száztizenöt név hangzott el, köztük húsz roma áldozaté.

Elhangzottak azoknak a szlovákiai megmentőknek a nevei is, akiket a Jeruzsálemben található Jad Vashem Intézet Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazott. Az emlékünnepség résztvevői végezetül a művészeti alapiskola növendékeinek előadásában meghallgatták John Williams darabját, amely a Schindler listája című filmben csendült fel.