Emlékszem egyik gimnáziumi tanárom elméletére (és nem csak tőle hallottam és hallok ma is ilyen elméleteket), amellyel felvázolta, hogy a háborúk tulajdonképpen azért vannak, hogy csökkentsék az emberiség létszámát, mert már így is túl sokan vagyunk a bolygón, és egyszer csak nem fogunk elférni. Nem hiszem, hogy a saját bőrükön megtapasztalták volna az ilyen elméleteket hangoztató emberek, milyen a háború, a harc, a halál, az erőszak minden formája, az éhezés stb.

Furcsa, hogy az utóbbi időben több környezetvédő hoz fel hasonló érveket: ha néhány milliárd ember meghalna mondjuk egy vírus vagy más csapás miatt, a természet megtisztulhatna és regenerálódhatna. Vagy: ha a nőket arra biztatnák, hogy ne szüljenek gyereket, ne növeljék tovább az ökológiai lábnyomok számát, megvédhetnénk a természetet. A politikusoknak arra kellene őket ösztönözni, hogy kevesebbet szüljenek.

Két dologra szeretném itt felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy az említett környezetvédők, klímakutatók – mint ahogy azt sok társadalmi problémával kapcsolatban főként a politikusok, de egyéb szakterületek képviselői is teszik – megint a nőket teszik felelőssé egy olyan jelenségért, amit ők egyedül nem tudnak befolyásolni.

Véleményem szerint egyebek mellett az ilyen kijelentésekből alakult ki a fiatal nőkben és anyákban egy olyan túlzott felelősségérzet, sőt lelkiismeret-furdalás, amely minden pillanatban sakkban tartja őket. Milyen ételt, ruhát vegyek, milyen járművet használjunk, hogyan kiránduljunk stb. Vigyáznunk kell a bolygónkra és a gyerekeinket is erre kell nevelnünk. És merjek egyáltalán gyereket szülni?

Valóban vigyáznunk kell a bolygónkra, csakhogy ez elsősorban társadalmi probléma, amit társadalmi szinten kell felvállalni és megoldani a politikusoknak, a hatalmon lévőknek, a szakemberekkel együttműködve.

Az egyén – és itt kimondottan a nőkre hárított felelősségről beszélek – ne érezze egyedül felelősnek magát a bolygó sorsáért. Miközben politikusaink és hatalommal és pénzzel rendelkező polgártársaink nagy része nem mond le a saját kényelmét biztosító dolgokról a bolygó védelmében!

A másik dolog: tegyük fel, hogy a nők megfogadják a klímakutatók tanácsát és úgy döntenek, nem szülnek több gyereket, mert meg akarják menteni a bolygót. Ki lenne az első, aki tiltakozna? A fejlett (sőt még inkább a posztszocialista) országok kormányai, ahol nagyobbrészt férfiak és konzervatív nők döntenek, és éppen azon dolgoznak, hogy csökkentsék a nők jogait, például nehezítsék a terhességmegszakítást (visszatérő jelenség a szlovák parlamentben is), és növeljék a szülési arányt, mert „elfogy a nemzet”.

A világ sok országában a nők el sem juthatnak olyan elhatározásig, hogy ne szüljenek, mert nem tudnak tenni ellene, mert tudatlanok, mert tájékozatlanok, és ha tudják is, mit tehetnének, nincs rá lehetőségük, hogy megtegyék. A világ nagy részén nem azért szülnek sok gyereket a nők, mert ez a vágyuk, hanem mert ez a sorsuk. A környezetvédelem mint probléma pedig fel sem merül. A szegénység, az elzártság, a mindennapi küzdés, ami leköti minden erejüket. Rájuk kéne gondolnunk ahelyett, hogy a mi fejlettnek és modernnek, na meg haladónak tekintett társadalmunkban még mindig azon dolgozunk, hogyan szűkítsük a nők jogait, ha máshol nem, legalább a terhességmegszakítás terén.