Hathétnyi munka és nyolc felkészülési meccs mit mutatott meg a csapatról, a csapat játékáról? 

Ebben az időszakban az a legfontosabb, hogy a csapat fejlődést mutasson meccsről meccsre, és kiderüljenek azok a személyiségjegyek, amelyekre igazán tudunk építeni. És természetesen azok is, amelyeken javítani kell. A meccsek jól szolgálták a felkészülésünket, és ott tartunk, ahol most tartani szeretnénk. Ami talán kicsit kezdetlegesebb állapotban van annál, mint ami látni szeretnénk, az rajtunk kívül álló okok miatt van így. Hiányzik még két légiósunk, ezen gőzerővel dolgozunk a menedzsmenttel. De most a játékospiac kicsit furán működik a tavalyi, járványos év miatt, nehézségekbe ütközünk, de biztos vagyok benne, hogy megoldjuk a dolgot az elkövetkező hetekben.

Ha összevetjük a tavalyi gárdával, miben lesz az idei csapat játéka más, ha egyáltalán más lesz?

Még gyorsabb, még energikusabb csapat ez, mint a tavalyi volt, fiatalabb is jóval. Ennek megfelelően talán egy kicsit éhesebb is. Aztán hogy ez élesben mit jelent, péntektől kezdve kiderül. Két-három kulcsember, akiknek a leigazolásán dolgozunk, nagyon sokat jelentene, már csak azért is, mert ha vannak sérültjeink, akkor már nem is nagyon van meg a négy sorunk. Ez például az utolsó, nyitraiak elleni meccsen is megtörtént, hiányzott 5-6 emberünk és az említett két légiós, mégis jó teljesítményt nyújtottunk, nemcsak nyertünk 4:2-re, hanem jól is játszottunk. 

A már meglevő légiósokról mit lehet elmondani, hogy mutatkoznak?

Vegyes a kép. A norvég Christian Bullt például egy hónappal később szereztük meg, mint ahogy ideális lett volna, így ő le van maradva, ami megmutatkozik a saját és a csapat teljesítményében is, de ez a hátrány szépen lassan el fog tűnni. Az amerikai Austin Farley-nak családi okok miatt két hétre haza kellett mennie, az ő felkészülése sem alakult így ideálisan. Két másik légiósunk pedig 10 napig betegeskedett. Azaz voltak nehézségek, de mi mindig a megoldást keressük és az a feladatunk, hogy mindenből kihozzuk a legtöbbet és mindig előre tekintsünk. Így is kiválóan haladtunk előre, sőt, talán még jobb is, mint ha minden ideális lett volna, jobb ilyenkor szembesülni a nehézségekkel, mint novemberben, decemberben. 

Az előző idényt szinte végig üres lelátók előtt kellett abszolválniuk, most viszont már a felkészülési meccseken is lehettek nézők. Ez mennyire dobta fel a hokisokat?

Érsekújvárban különleges a kapcsolat a szurkolók és a csapat között, amit jó látni, és nyilván mindkét félnek sokat ad hozzá az élményhez. Amikor tavaly nem lehettek nézők a jégcsarnokban, akkor is megvolt a kapcsolat köztük. Megesett, hogy egy-egy nehezebb időszakban a szurkolótábor bocsátott minket útra az idegenbeli meccsre, dobokkal, zászlókkal jöttek a csapatbuszhoz, amikor indulni készültünk, ami elég különleges dolog. Most, hogy ott lehetnek a lelátón, még inkább velünk élnek, aminek a nagy hozadéka, hogy mindez a pályán látott energiákban is megnyilvánul.

Akár helyezésben, akár pontszámban van konkrét cél a csapat előtt? 

A tavalyi szereplésünk, amikor a kassaiakat kiejtve bejutottunk a playoffba, jó eredmény volt. Jó lenne valami hasonlót vagy ennél akár még egy kicsivel jobbat elérni. Közben azt is látjuk, hogy még a tavalyinál is kiegyenlítettebb lesz a mezőny. Akik tavaly az alsóbb régiókban tanyáztak, komolyan fegyverkeznek és erősítenek, aminek valószínűleg az lesz a következménye, hogy az egész mezőny jobban össze fog érni. De abban biztos vagyok, hogy az első harmad, első negyed alatti többi csapat szűkebb tartományban lesz egymáshoz képest, ami a ligának nagyon jó. Igyekszünk ebből a szoros versenyből a lehető legjobban kijönni. Természetesen szeretnénk a rájátszásba jutni, és mire odáig jutunk, hogy eljön a rájátszás, a lehető legjobb hokinkat játszani.