Másfél hónap alatt három nagy versenyen hét érmet zsebelt be, pályafutása messze legjobb évét tudhatja maga mögött Sidó Bianka. A somorjaiak 17 éves kajakos tehetsége a poznani Európa-bajnokságon kezdte a medálok gyűjtését: K1 1000 méteren bronzot, K2 500-on ezüstöt szerzett. Szeptember első hétvégéjén a portugál Montemor-o-Velhóban ehhez egy világbajnoki második (K1 1000 m) és harmadik hely (K2 500 m) társult. Majd egy héttel később az arany is meglett, K1 1000 és 500 méteren is, az olimpiai reménységek versenyén Račicében, amit a fiatalok nem hivatalos Eb-jeként is szokás emlegetni. Nem beszélve a 200-on megszerzett csehországi bronzról…

„Közülük a vb-érmek a legértékesebbek, ott a legnehezebb jól szerepelni, mert nagyon sok ország versenyzői indulnak. Például Portugáliában mindhárom előfutam teljes létszám mellett zajlott – avatott be a részletekbe Bianka, akit telefonon értünk utol. – A döntőkben minden esetben eléggé szétszakadt a mezőny, általában három hajó eléggé elment a többiektől.”

Ezekben a hármasokban pedig rendre ott volt Sidó Bianka is – a számoknál maradva egyesben és párosban is: „Nem tudnék választani, melyik áll hozzám közelebb. Az egyes alapvetően mindenki számára a fő táv, de nagyon jól megy párosban is.” Ez pedig Katarína Pecsuková érdeme is, akivel a hajóban és azon kívül is remekül megértik egymást. „Két éve ültünk össze először az akkori olimpiai reménységek versenyén. Idén újra elkezdtünk együtt edzeni, és sikerült érmeket is szereznünk” – jegyezte meg Sidó Bianka.

Jövőre a képlet annyiban változik, hogy Pecsuková már az U23-as kategóriában fog versenyezni, Bianka azonban még – koránál fogva – marad a junioroknál. Ugyanakkor merészebb terveket is szövögetnek. „Szeretnénk kijutni néhány felnőtt világkupafutamra is, ehhez pedig a kvalifikációkon kell jól teljesítenünk. A mostani nemrég volt, a sűrű program miatt még nem tudtuk bevállalni” – árulta el Sidó Bianka, aki a somorjai gimnáziumban egyéni tanterv szerint készül.

A sportág már kilencéves kislányként beszippantotta, amikor testvérét kísérte el egy edzésre „Egyszerűen csak ki akartam próbálni én is. Nagyon jó a parti, élvezem a víz közelségét és azt, hogy maximálisan ki tudok kapcsolni közben. El sem tudnám képzelni az életem kajak nélkül.” Annak ellenére sem, hogy ez a sportág a fájdalomról (is) szól?, vetjük közbe. „Fizikailag és pszichikailag is túl kell élni a kajakozást, a néhány másodpercet a végén, de ha ez sikerül, onnantól jönnek az eredmények” – adja meg a receptet az új-zélandi Lisa Carringtonért rajongó kajakos. 

Aki most, a szezon végeztével fújhat egyet, két-három hét múlva azonban újra nekilendülhet a szárazföldi edzéseknek.