Szeptemberben az Összefogás, a Híd és az MKP is megtartotta utolsó kongresszusát. Az Összefogás az alapszabályát a Szövetség alapdokumentumára cserélte, a Híd és az MKP legfelsőbb pártszerve pedig úgy döntött, beolvad ebbe a szubjektumba. Ezzel az MKP és a Híd is feloszlott. A közös párt rendkívül hosszú tárgyalássorozat eredményeként holnap, azaz szombaton a somorjai Csölösztőn tartja alakuló közgyűlését. A három párt azt követően lépett az egyesülés útjára, hogy a tavalyi parlamenti választáson egyikük sem jutott a törvényhozásba.

A választási fiaskót hasonló kényszerhelyzet követte, mint amit egykor a választási törvény 1998-as módosítása, és akkor az addig önállóan működő három jelentősebb magyar párt összeolvadt. Így jött létre 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja (MKP), a most alakuló Szövetséghez hasonló platformokkal. A keresztény-konzervatív-népi platform, amelyet a volt Együttélés és Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alakított, a közös párt 80 százalékát tette ki, a Magyar Polgári Párt által létrehozott liberális platform pedig 20 százalékban képviseltette magát az egységes MKP döntéshozó szerveiben.

A szombaton alakuló Szövetségben három platform lesz. Az MKP, a 2009-ben alakult Híd és a 2019-ben bejegyzett Összefogás platformjai 9:5:4 arányban képviseltetik magukat a közös formáció egyik legfontosabb testületében, a párt elnökségében. A többi testületben más-más arány érvényesül. A hárompárti megállapodás szerint a Szövetség elnöke Forró Krisztián, az MKP elnöke lesz, az Országos Tanács elnöke valószínűsíthetően Sólymos László, a Híd első embere lesz. Az alelnöki tisztséget pedig minden bizonnyal Mózes Szabolcs, az Összefogás vezetője töltheti be. Grigorij Mesežnikov politológus azonban arra figyelmeztet, hogy a platformok a 1998-as pártegyesítést követően is viszonylag gyorsan megszűntek. 

A rendszerváltástól kezdve

Az 1989-es rendszerváltás után viszonylag sokszínű szlovákiai magyar politikai élet alakult ki, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), az Együttélés és a Magyar Polgári Párt (MPP) 1994-ben a választáson koalícióban indult, de lényegében önállóan fejtette ki tevékenységét. Ezt követően azonban a három szereplő, külső kényszer hatására, a Magyar Közösség Pártja néven egyesült. Az 1998-as parlamenti választás előtt ugyanis a Mečiar-kormány úgy változtatta meg a választási törvényt, hogy a jogilag koalícióban induló pártok mindegyikének legalább ötszázalékos eredményt kell elérnie ahhoz, hogy a törvényhozásba jussanak, miközben az egyedül induló pártok számára is ötszázalékos küszöböt szabtak.

Grigorij Mesežnikov politológus lapunknak elmondta, ahogy most a Szövetségben, úgy az 1998-as egyesüléskor az MKP-n belül is platformok jöttek létre. A keresztény-konzervatív-népi platform, amelyet a volt Együttélés és MKDM alakított ki, a közös párt 80 százalékát tette ki, az MPP által létrehozott liberális platform pedig 20 százalékban képviseltette magát a párt döntéshozó szerveiben. „Ezek a platformok azonban viszonylag gyorsan megszűntek” – tette hozzá a szakember azzal, hogy ezt követően az MKP egységes pártként fejlődött.

A nagy MKP

Mesežnikov szerint az egységes MKP létezésének egyértelmű pozitívuma volt, hogy az elődpártjaihoz hasonlóan, egy reform- és Európa-párti, prodemokratikus, atlanti irányultságú formáció volt, amely a demokratikus szlovák politikai erőkkel működött együtt. A szakember kiemelte, a magyar választók szempontjából az egységes pártnak az volt a hozadéka, hogy az MKP az állam minden lehetséges szintjén erős jelenlétet alakított ki, a parlamentbe is 9-11 százalékos eredménnyel jutott be. „A magyar választók biztosak lehettek abban, hogy a szavazataik nem vesznek el” – utalt a politológus az MKP egykori magas támogatottságára, amely szerinte az etnikai elven való szavazás miatt volt ilyen nagymértékű. Ez azt jelenti, elsősorban nem az ideológiai arculat miatt szavaztak az MKP-ra a választók, hanem azért, mert magyar szereplőről van szó. A szakember szerint az egységes párt egyértelműen a magyar választók érdekeinek erősebb képviseletét is jelentette. Az szlovákiai magyar „egypártrendszer” negatívumaként Mesežnikov azt emelte ki, hogy az MKP-n belül a természetes sokszínűség a felszín alatt maradt. „Ez fékezte a természetes ideológiai fejlődést” – tette hozzá.

Színre lép a Híd

2007-ben az MKP-t addig irányító Bugár Bélát Csáky Pál váltja a párt elnöki székében. Az új és a korábbi vezetés tagjai között feszültség alakul ki, majd 2009-ben Bugár és a körülötte lévő parlamenti képviselők megalapítják a Híd nevű pártot. Mesežnikov szerint nem lehet azt mondani, hogy a pártszakadás ideológiai alapon, különböző programbéli irányvonalak mentén történt volna. „A Csáky és a Bugár körüli csoport is többé-kevésbé azonos ideológiai irányt képviselt” – véli a politológus. Hozzátette, a Híd csak később alakította ki a szlovák–magyar megbékélésre épülő üzenetét. Bugár pártja csak ezt követően vett egyértelműen liberálisabb irányt, amivel megszólította a szlovák választók egy részét is. „A Hídban dolgozott több jelentős szlovák politikus is” – emlékeztetett a szakember, és elsősorban Rudolf Chmel, illetve František Šebej nevét említette példaként.

A választók elfordultak

A 2010-es parlamenti választáson aztán már csak a Híd került a pozsonyi parlamentbe. Az MKP-nak ugyanis 2010-ben, 2012-ben és 2016-ban sem sikerült átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. 2020-ban aztán a Híd és az MKP, amely több kisebb szereplővel együtt a Magyar Közösségi Összefogás nevű listán indult, sem jut be a törvényhozásba. A rendszerváltás óta először alakul meg olyan parlament, amelyben nincs magyarokat képviselő párt. A politikai szereplők egyesülési folyamata ezen kényszerhelyzet következtében indult újra. Mesežnikov rámutat, az egységes MKP választási eredményeihez képest a két külön szereplőnek a magyar választók általi együttes támogatottsága alacsonyabb volt. Úgy látja, a magyar választók egy részét demotiválta az a helyzet, amelyet az MKP és a Híd versengése jelentett. A politológus szerint, a Híd hibát követett el azzal, hogy 2016-ban koalícióra lépett a Smerrel és az SNS-szel. „Ezzel együtt a magyar választók egy része a szlovák pártok felé fordult” – mondta a szakértő. Elsősorban az OĽaNO-t és a Progresszív Szlovákiát említette azon szlovák szereplők közül, akik aktívan dolgoztak a magyar szavazók megszólításán. Mesežnikov szerint mivel a szlovák pártok ideológiai profilja a szavazók számára jobban érzékelhető, mint az egységes magyar politikai erő ilyen arculata, ezért a magyar választók egy része továbbra is a szlovák pártokat támogathatja. 

Itt érdemes megemlíteni, hogy a 2020-as parlamenti választás során a Focus közvélemény-kutató ügynökség exit poll felméréséből például az látszik, hogy a magyarok 50 százaléka az MKP jelöltjeit is tartalmazó MKÖ-listára, 20,4 százaléka pedig a Híd listájára szavazott. Ebben a rangsorban a harmadik helyen az OĽaNO szerepel 10,1 százalékkal. A magyar választók egy része pedig passzív. Martin Slosiarik, a Focus igazgatója lapunknak elmondta, augusztusi felmérésük szerint a magyar nemzetiségű választók több mint fele nem járulna az urnákhoz.
Az MKP-ből, a Hídból és az Összefogásból alakuló közös párt, a Szövetség támogatottsága a Focus szerint májusban 4,8, szeptemberben pedig 5,5 százalékon állt.