Az FTDK idei házigazdája a Nyit-rai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara volt (a Selye János Egyetemmel váltakoznak). Negyvenegy hallgató versenyzett hét szekcióban. Én a társadalomtudományi összevont szekcióban zsűriztem, amely nyolc versenyzőjével a legnépesebb szekció volt.

Eddig a tudósítás, most pedig jöjjenek a tapasztalatok és érzések, hiszen épp ezeket szeretném megosztani. Az érzések visszaröpítenek a múltba, saját egyetemi éveimbe, amikor magam is résztvevője voltam a „svocsnak”, az FTDK szlovák megfelelőjének. Amikor kiderült, hogy van ilyen, rögtön indulni akartam, csak nem tudtam eldönteni, milyen témával, mert sok minden érdekelt. Ekkor megszólított a módszertantanárom, hogy van egy érdekes témája, s mivel még mindig törtem a fejem, miről írjak, elfogadtam az ajánlatát. Hát, jól megjártam. A téma érdekes volt, de neki, nem nekem. Egy nehéz matematikai-statisztikai adat-számítási módszerrel kellett foglalkoznom, majd kifeküdtem, amikor ismertette, de nem volt képem azt mondani, hogy ez túl nehéz, én ezt nem tudom/akarom megcsinálni. Nekiláttam, küszködtem vele, aztán csodák csodájára, sikerült. És ami még csodálatosabb: felfedeztem, mennyire érdekes lehet valami, ami az embert eredendően nem érdekli, feltéve, hogy nekigyürkőzik és foglalkozik vele.

A szekciómban indulók is csupa érdekes témával foglalkoztak. Egy dorogi bányászcsalád 1956-os kivándorlási története, a nagymama elbeszélése alapján feldolgozva. Komoly teológiai értekezés Cornelius Van Til munkájáról. Segítségnyújtás az alkoholistáknak. Az otthonszülés jogi aspektusai. A budapesti Millenniumi emlékmű története. Az első díjat Kiss Orsolya, a Selye Egyetem negyedikes hallgatója nyerte, aki a közép-európai államosított kastélyok és eredeti tulajdonosaik sorsával foglalkozott. Patócs Ádám, a pozsonyi Rendészeti Főiskola másodéves diákja lett a második, az illegális migráció biztonsági aspektusait taglaló lendületes előadásával. A 3. helyet Hornyák Enikő, a Selye Egyetem végzőse kapta, ő a nők lelkészi szolgálatával foglalkozott. Nagyon jó volt figyelni a versenyzőket, érezni az abból fakadó lelkesedést, hogy képesek voltak létrehozni valami újat, hogy felfedezték a kutatómunka izgalmát. Külön öröm volt hallgatni a nem magyar nyelven tanuló fiatalok választékos magyar nyelvű előadását. Ez nem könnyű dolog azoknak, akik nem a magyar szakterminológiát tanulják.

Annak idején én második lettem és ezzel eljutottam az országos versenyre, Olomoucba. Ott nem nyertem. A tanárom szerint túl magas volt a zsűrinek a témám, de én csak mosolyogtam, mert nyertem egy cseh szerelmet. Ami aztán elmúlt. De a szeretetem a tudományos kutatás iránt megmaradt.