Mi, magyarok vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei. Két keserves évig tartott az egyesülési folyamat, aminek során kígyót-békát kiabáltak egymásra a felek, a választók jó részét elriasztva. Aztán mégis létrejött az egyesülés, megalakult a Szövetség. Nyilván mindhárom fél belátta, hogy csak így van esélyük túlélni, de kellett ehhez némi érettség is. És lám: ha döcögve is, de működött a dolog, a kórházakért, bíróságokért, az utakért stb. sikerült közösen fellépni. A szlovák sajtó elkezdte tanulgatni az új magyar párt nevét, Forró Krisztián miatt nem kellett szégyenkezni a politikai vitaműsorokban és a szlovákiai magyar választó arra lett figyelmes, hogy a politikusok értelmes témákról beszélnek, nem azon polemizálnak, hogy kivel lehet és kivel nem.

Ez az idilli állapot (amit azért meg-megtört egy-két facebookos csörte) három hónapig tartott. Berényi József ugyanis előállt a Szövetségen belüli platformok megszüntetésével. Ezzel ugye az a legfőbb probléma, hogy a Szövetség azzal a feltétellel jött létre, hogy platformjai lesznek. MKP-platform, Híd-platform és Összefogás-platform, amelyek biztosítják az elődpártok továbbélését és az ideológiai pluralitást. Ez a rendszer hivatott biztosítani azt, hogy a Szövetséget magáénak érezhesse az ősmagyar emkápés, a libsi hidas és a gombaszögi összefogásos is. Berényi ezt megszüntetné, mert „károsul a pártdemokrácia”, vagyis az MKP-s többség a regionális szinteken. Az teljesen legitim, ha az MKP-platform elnöke védeni akarja a sajátjait és rámutat egy problémára. De két év tárgyalás alatt ez egyszer sem vetődött fel? És tényleg az a megoldás, hogy ledobjuk az atombombát?

Naivitás lenne azt hinni, hogy Berényi József magánakciójáról lenne szó, a MKP-platform egyként állt be mögé, Forró Krisztián pártelnök is üdvözölte. Nyilván kényelmesebb lenne egy homogénebb társaságot irányítani: a platformok eltűnésével a Híd és az Összefogás hangja elveszne az MKP-s többségben, nem tudnának hatékonyan fellépni, minden szinten kisebbségbe kerülnének. Hogy tényleg egy MKP-s puccs készül-e a Szövetségben, azt korai lenne megmondani.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Berényi pont akkor állt elő az ötlettel, mikor a párton belül témává vált a magyarországi választás kérdése.

Az MKP Fidesz-hűsége megkérdőjelezhetetlen, míg a Híd részéről többen kikérték maguknak, hogy a Szövetség vezetése egyértelműen elkötelezze magát Orbán és kormánya mellett. Berényi ötlete a platformok megszüntetéséről kétféleképp is olvasható. Egyrészt üzent a hidasoknak, hogy ne nagyon ugráljanak, másrészt megnyugtatja a stratégiai partnert, hogy nem kell aggódni a visítozó hangok miatt, azok hamarosan el lesznek hallgattatva. Win-win.

Ki veszít ezzel? Mármint a mezei választón kívül, aki ismét azt látja, hogy a párt önmagával foglalkozik, mert ez a legfontosabb a világjárvány, az összeomló egészségügy és haldokló cégek árnyékában. A hidas platform mindenképp veszít, elvileg az Összefogás is, de ők a Fidesz kapcsán biztosan nem fognak összeveszni Berényivel. Ha ez volt a mesterterv a hidasok kiiktatására, akkor itt valaki fölöslegesen játszik 3D-s sakkot, az a párt magától is megszűnt volna. Agócs Attila, Fülek Híd-platformos polgármestere azt írta, a platformok megszüntetése „világvége” lenne. Ez nyilván túlzás egy kicsit, a világnak nem lenne vége, de a Szövetség parlamenti álmainak biztosan. Ne tagadjuk, hogy van itt egy réteg, amely szeretné visszakapni a régi MKP-t és vevő Berényi ötletére. Ők maximum százezren vannak, ezt láttuk 2016-ban és 2020-ban is. Tudjuk, mire elég ez.

Néhányan jól járhatnak ezzel, de a szlovákiai magyarság egésze biztosan nem.

A Híd másfél, az MKP 11 éve agonizált már, amikor idén október másodikán megalakult a Szövetség és pislákolni kezdett a remény, hogy sikerül kitörni az elátkozott körből. Berényi javaslata egyenes út vissza ebbe a pokolba, a mamelukok és a kicsinyes pártérdekek győzelme a többség java fölött. Szép karácsonyi ajándék, sok sikert a további őszinte együttműködéshez!