Még abban az esetben is, ha egyébként az internetet lekapcsolták az országban, mint most Kazahsztánban. Egy hét alatt az elemzésekben eljutottunk az üzemanyagár emelkedése miatti népi elégedetlenségtől addig, hogy ez helyi puccs, tisztogatás vagy orosz mesterlépés is lehet.

A szomorú tény, hogy annyira zárkózott a rezsim természete, és évtizedek alatt úgy leépítették a sajtónyilvánosságot, hogy még kremlinológiai eszközökkel is nehéz a tájékozódás. A hatalmat megragadó miniszterelnök, Tokajev, egy hét alatt a békéltető „majd kivizsgáljuk a benzinkutak közti árkartellt” üzenettől eljutott addig, hogy külföldi terroristák ellen orosz (pontosabban: KBSZSZ) segítséget kért, majd most már arról olvasunk, hogy a külföldi „békefenntartók” nemsokára el is hagyják az országot.

Mi történt közben? Két dolgot látunk, ami alighanem tényleg megtörtént: Tokajev kirúgta elődjét, a politikai csúcsragadozót, aki negyven éve kézben tartotta a szálakat, Nurszultan Nazarbajevet. Ez óriási lépés, ami először csak politikai trükknek tűnt a lázadók pacifikálására. Most már úgy értjük, ez a lépés nem a díszlet része volt, hanem maga a darab.

Ahogy az lenni szokott, ilyenkor a titkosszolgálatok és fegyveres erők vezetői is elbuknak, ha politikai hatalomátvétel zajlik. Márpedig Tokajev bennük se bízott: néhányan közülük már letartóztatásban, és talán éppen ezért kellett a villámgyors orosz jelenlétet meglebbenteni, akkor is, ha a kétezer külföldi katona nem önmagában az erejével, hanem Moszkva árnyékával kellő elrettentésül szolgált a helyi karhatalomnak. Azt még sokáig találgathatjuk, hogy az egyébként évek során már többször kitört politikai elégedetlenség most spontán módon kezdődött- e. Egyáltalán nem kizárt, hogy őszinte emberek is utcára mentek, ahogy az sem, hogy ezt meglovagolták és eltérítették a politikai szereplők – jelen esetben Tokajev – a maguk javára. 2019 óta állt az ország abban a helyzetben, hogy Nazarbajev bár hivatalosan hátralépett, mégse Tokajev volt a főnök. Tokajev ráadásul diplomata karriert tudhat maga mögött, többször volt külügyminiszter és nagyköveteskedett, Moszkvában tanult. Létezik az a forgatókönyv is, hogy az oroszokkal ő közelebbi kapcsolatra törekedne, mint Nazarbajev, aki inkább az egykarnyi távolságot tartotta. Hogy Tokajev orosz báb lenne, elég valószínűtlen, de egy közösen előnyös újrapoziciónálás a kazah politikában belefér a képletbe.

Ha a tüntetések végleg abbamaradnak, és kivonulnak az orosz csapatok – ez tűnik a legvalószínűbbnek –, akkor onnan látjuk, ki nyerte ezt a meccset, hogy az orosz energiaóriások megjelennek-e hirtelen a kazah mezőkön, és milyen minőségben. A többi jel sokkal finomabb lesz, ha látható egyáltalán.

A római időkben pont az tette erőssé a népet a nemesekkel szemben, hogy a néptribunus személyében vezetőt kaphattak. A modern kor se más: ha nincs vezető a forradalom zűrösebb oldalán, akkor nem sok esélye van a győzelemre.