A lakosság 94,6 százaléka válaszolt az első nemzetiségre vonatkozó kérdésre, 5,4 százaléka nem. Ez a 2011-es, úgynevezett ismeretlenek 7 százalékos arányához képest mindenképpen pozitív fejlemény, de nem akkora mértékű, ami igazolná némelyek meggyőződését, hogy a második nemzetiség kérdésének beiktatásával lényegesen csökkenni fog a nemzetiségüket bevallani nem akarók aránya. Még mindig csaknem 295 ezren vannak, ami ugyan 88 ezerrel kevesebb, mint tíz éve, de még ez is elég nagy szám ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta, vajon kikből, milyen nemzetiségűekből áll össze ez a csoport. Hiszen attól, hogy nem vallották be, a döntő többségüknek biztosan van nemzeti kötődése. A kérdés minket, magyarokat is érdekelhet és érdekelni is fog, bár el kell mondani, hogy a korábbi ismeretlenek nagy részét sem a magyarok alkották.

Ami a lélekszámunkat illeti, aki megszámláltatta magát, tudja, hogy két kérdés volt. Ahogy fentebb említettem, a nemzetiséget firtató első kérdésre 5 153 712 ember válaszolt (94,6 százalék), a második ugyanerre vonatkozó kérdésre 306 200 (5,6 százalék). Első nemzetiségének 422 100 ember vallotta a magyart, második nemzetiségének pedig 34 100, vagyis a második nemzetiséget is megadók 11,1 százaléka.

Tudjuk, hogy voltak viták a második kérdés bevezetése körül. Magam is nem egyszer megpedzettem, hogy mi lesz majd ezzel a két csoporttal. S ez a kérdés továbbra is fennáll, hiszen a sajtótájékoztatón a Statisztikai Hivatal dolgozói is elmondták, hogy ők csak szállítják az adatokat, de értelmezni mások fogják.

Én például úgy értelmezem, hogy a kettőt összeadom. Egész egyszerűen azért, mert ha valaki fontosnak tartotta akár a második helyen kinyilvánítani a magyar nemzetiséget, akkor ő magyar is. S azt számtalan kutatás bizonyítja, rengetegszer írtam erről, hogy az emberek különbözőképpen magyarok. A magyar identitásnak több típusa van, és ettől függetlenül ameddig valaki magyar nemzetiségűnek vallja magát, nem lehet őt nem magyarnak nyilvánítani, még akkor sem, ha a magyar identitása a magyar nemzetiség deklarálásán kívül csak érzésekben nyilvánul meg, tettekben viszont a szlovák identitás felé közelít, annak erősödését támogatja. Az én olvasatomban tehát jelenleg 456 200 magyar van.

Hozzátenném azonban, hogy elsődlegesen nem az én, vagy más társadalomtudósok értelmezése számít, mert ez nincs befolyással a politikai-társadalmi gyakorlatra. Elsődlegesen az fog számítani, hogy mit kezdenek majd ezzel az elsődleges és másodlagos nemzetiséggel azok a politikusok, akiknek értelmezése és ezen alapuló döntése meghatározza az egész nemzeti közösség jelenét és jövőjét. Mert lehet, hogy nem sok ez a 34 100 ember – ez is lehet nézőpont kérdése –, az összes magyarnak „csak” 7,47 százaléka, de amikor anyanyelvi jogokról, kulturális támogatásról és hasonlókról van szó, azért minden egyes magyar számít.

Végképp nem mindegy hát, hogy a döntéshozók mit vesznek alapul.